Sokakat foglalkoztató kérdésről beszélyt Matthew Haines, a Huddlersfield University kutatója a Daily Mailnek. Elmondása szerint túlélésünk szempontjából alapvető az, hogy mindig legyen ételünk, szervezetünk pedig ahhoz szokott hozzá, hogy több zsírt tároljon . Egy 1950-es kutatás például kimutatta, hogy azon időszakok után, amikor kevesebb energiánk van, mindig túleszünk – zsírszintünknek ugyanis vissza kell állnia eredeti állapotába.
A jelenlegi kutatások is alátámasztják ezt: a fogyás után a hormonháztartásunk mindig fokozza étvágyat a visszahízás érdekében. Ugyanakkor a test az éhezési időszakban is ragaszkodik a tartalékhoz, ezért nem elsősorban a zsírtartalékot, hanem az izmokat felépítő fehérjét bontja le hamarabb. Ezért mondják a szakemberek, hogy a koplalás nem jó fogyókúrás módszer, mert a testsúly ugyan csökkenhet, de a zsír aránya még magasabb is lesz a szervezetben.
Ami azonban néhány ezer-tízezer évvel ezelőtt kifejezetten szerencsés volt, ma már a megváltozott életmódnak köszönhetően korábban sosem tapasztalt mértékű elhízást , ezzel súlyos egészségügyi problémákat okoz a fejlett világban. Nem is csoda, hiszen gyakorlatilag alig kell mozognunk és folyamatosan rendelkezésre álló ételtöbbletünk is van.
Hogy jobban megértsük testünket, meg kell értenünk a homeosztázis fogalmát is: a belső környezet állandóságát, amelyet testünk főként negatív visszajelzéseken alapuló rendszerekkel ér el. Testünk addig produkál a változást tagadó testi válaszokat egy bizonyos feltétellel kapcsolatban, amíg az vissza nem tér egy alapállapothoz. A fogyás során pont ez történik: ha csökken a zsírszövetünk, ez olyan hormonváltozásokat okoz, aminek hatására visszahízunk. Ezt a jelenséget a rutinos fogyókúrázók jojó-hatás néven ismerik.
Forrás: Daily Mail
