A kőkorszaki fogkő-korszaktól napjainkig

A fogfájás az egyik olyan nyavalya, amiről biztosan tudhatjuk, hogy őseink is megkínlódtak vele. Néha ma is elborzadunk, mikor azt halljuk, hogy valaki harapófogóval oldotta meg fogfájásának problémáját. Elődeinknek is volt fantáziája...

Kezdetben volt a fogszú...

A Krisztus előtt 2000 körüli időkből származó babilóniai ékírások arról tanúskodnak, hogy akkoriban is ismerték az átható fogfájást, amit a fogszúnak, vagyis egy féregszerű állatka gaztetteinek tulajdonítottak.

Az egyiptomi halottkultusznak köszönhetően bepillantást nyerhetünk az ókori egyiptomiak szájába és természetesen fogproblémáik "megoldásába" is. A múmiák fogazatán jól látszanak a pusztító káriesz és parodontózis (parodontitis) nyomai. A malomkövek között őrölt gabona apró kőtörmelék-szennyezései és a táplálék állaga a fogat alaposan lekoptatta. A sokszor a fogbélig (pulpáig) lekopott fogak hamar begyulladtak.

Ha életükben sorra ki is hullatták a fogaikat, a halottak állkapcsában aranydróttal rögzítették a fogakat, hogy az örök életet ne kelljen fogak nélkül tölteniük.

A fogfájást többnyire gyógyszerrel próbálták kezelni, a töméseket kőporból, gyantákból, malachitból és növényi magvakból készítették. A gyógykezelést öblögetések, rágnivalók és varázsigék egészítették ki - nem sok haszonnal.

Fogászatot nem tanultunk a görögöktől

I.sz. előtt 900 táján a görögök nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor a babonaság helyett tapasztalati tényekre akarták alapozni az orvoslást. Mindenesetre, a görögök már nem a fogban élő férgecskének tulajdonították a fogszuvasodást. Felfedezték, hogy az élelem és a nyál közösen pusztítják a fogakat. A szuvas fogat kiégették, a húzás nem volt gyakori, csak a már mozgó fogat távolították el, de ahhoz többnyire már elég volt az ujj is, fogót alig használtak. Az 500-ból származó Delphi templom számára készített ólomfogó arra hívta fel a figyelmet, hogy csak olyan fogat szabad kihúzni, ami ezzel a puha fémből készített szerszámmal is kivitelezhető. A protézis nem volt "divat".

Jó tanulság az utókornak, hogy a tévhiteket, ha már egyszer elterjedtek, tán még a fogszuvasodásnál is nehezebben lehet kiirtani: az európai kultúrákban ugyanis még a XIX. századig fellelhető a fogat belülről rágó férgecske meséje.

Többek között tán azért, mert a növényi magvakból készült tömést a rágógumi elődjével, mastixszal tapasztották a foglyukba, és ha az aprítás ellenére amag kicsírázott, már meg is volt kis fehér szájban kunkorgó féreg.

Római fogászat

A rómaiak sokat tanultak az etruszkoktól, akik már fogpótlásokkal is próbálkoztak. Az arany fogpótlásokat viszont gondosan kiszedték a halottak szájából, miután tilos volt aranytárgyakat a halottak mellé helyezni. A római fogdoktorok eszköztárából már nem hiányoztak a félelmetes fúrók és fogók. Fájdalomcsillapítóként ópiumot használtak, de nem hiányoztak a népi "gyógyszerek" sem, a földi gilisztától kezdve a varjúürüléken át a békaagyig sok mindennel igyekeztek szolgálni a foggyógyászatot.

Elhúzódó fogászati középkor

A Római Birodalom széthullása utáni időre a bizánci kultúra ugyan átmenekítette a középkori Európába Marcus Aurelius orvosa, a pergamoni Galenosz és a római Cornelius Celsus írásait, de a fogászat területén lényegében nem volt más segítség, csak a nép gyógyászat, ha ugyan valóban tudott segíteni. Így sokan Szent Apollóniához fordultak segítségért, ha sajogni kezdett a foguk. Apollónia nem gyógyított, hanem a harmadik századi keresztényüldözések idején kivert fogaival fizetett hitéért, így lett a fogkínokkal küszködők mentsvára.

A medicina fogorvosi ágát jobb híján a borbélyok művelték - ők távolították el a gennyes ínyben kilazult fogat, és ez a gyakorlat Nyugat-Európában sok helyen jócskán belenyúlt a huszadik századba is.

Még a rettenetes fogfájásnál is kerülték a húzást. A beléndekes füstölés, az érvágás és a piócás kezelés sem kecsegtetett hathatós segítséggel. A biztos az volt, hogy ha megvárták, míg a fog annyira kilazul, hogy már szinte húzni sem kellett, jött az magától.

A fogászati nyavalyák valahogy még a XVIII. században sem voltak olyan fontosak, mint az összes többi betegség. Az utazó felcserek, a kor sebészei sem szenteltek nekik túlságosan nagy figyelmet, és csak akkor tudtak segíteni a fogfájósokon, ha valakinek épp "szerencséje" volt, és pont akkor fájdult meg a foga, amikor a doktor a vidéken járt. A foghúzás eszköze a pelikán névre hallgató fogó volt. A felcser vagy borbély fő erénye - aneszteziológus nem lévén - a gyorsaság volt.

Nem minden negatív, ami Murphy

A foggyógyászat a XIX. század elején kezdett valamelyest modern orvostudomány-formát ölteni. A francia Fauchard fektette le az új foggyógyászat alapjait.

Az első amalgám-tömés egy Murphy nevű londoni fogorvos keze alól került ki 1825-ben. Az anyag és a tömés bevált, és bár az utóbbi időben számos kritika érte a jó öreg higanyos ötvözetet, az lényegében ma is az egyik legjobb tulajdonságokkal rendelkező, legtartósabb tömőanyag. További kétségtelen előnye, hogy olcsóbb, mint a sokak számára elérhetetlen arany, és így szélesebb rétegek számára vált elérhetővé a fogorvosi segítség.

Jóval a nevetőgáz felfedezése (1776) után kezdték a fogorvosi beavatkozásokat érzéstelenítésben végezni. 1844-ben a New yorki fogorvos, Horace Wells egy véletlen baleset kapcsán jött rá a nevetőgáz fájdalomcsillapító hatására és próbálta ki kollégáján egy foghúzás alkalmával - sikerrel. A páciens nem érzett fájdalmat. Később éter és a kloroform segítségével végezték a fájdalmas foghúzásokat.

1871-ben került piacra Amerikában az első lábbal hajtható fogorvosi fúrógép, melyet egy évvel később már az elektromos változat követett.

1895-ben Wilhelm Röntgen felfedezte a róla elnevezett sugarakat, melynek segítségével 1896-ban Walkhoff fogorvosnak sikerült meghatároznia egy gyulladt góc körvonalait a betegének állkapcsáról készült felvételen.

Ezzel felállt a modern fogorvosi instrumentárium, és letűnt a vándorsebészek kora, akik egy-egy félresikerült beavatkozás után egyszerűen kereket oldhattak.

Rohamos fejlődés fogról fogra

A XX. században a fogászat rohamos fejlődésnek indult, és egymást érték azok a technikai, orvosdiagnosztikai újdonságok, műtéti és egyéb technikák, amelyek a fogászat területén is gyorsan alkalmazást nyertek. A mai fogászat diagnosztikai és gyógyászati eszköztára szinte kimeríthetetlen, és nap mint nap új szenzációs eljárásokkal gazdagodik. Hadd záruljon be tehát az a dióhéj, amibe megpróbáltuk belezsúfolni a fogászat történetét. Akit a ma fogászati technológiái érdekelnek, keresse fel fogorvosát egy röpke kontrollra, és mindjárt kérdezze is ki az újdonságokról!

A legfrissebb tartalmainkért kövess minket a Google Hírekben, Facebookon, Instagramon, Viberen vagy YouTube-on!

Olvassa el aktuális cikkeinket!

Orvosmeteorológia
Fronthatás: Nincs front
Maximum: +21 °C
Minimum: +6 °C

A fátyol- és átmenetileg megnövekvő gomolyfelhőzet mellett legalább több órára kisüt a nap. Csapadék nem valószínű. A délnyugati, déli szelet élénk, a nyugati országrészben erős, főként az Északnyugat-Dunántúlon helyenként viharos lökések kísérik. A legmagasabb nappali hőmérséklet többnyire 18 és 24 fok között várható. Késő estére általában 12 és 17 fok közé hűl le a levegő. Időjárási frontra az előrejelzések szerint nem kell számítani, így az időjárásra érzékenyek tünetei várhtóan csillapodnak majd.

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Hogy érzed most magad fizikailag?

Hogy érzed magad?

Kirobbanó formában vagy? Válaszd ki a lelki- és testi állapotodhoz illő emojit és nézd meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!


Milyen most a lelkiállapotod?

Hogy érzed magad?

Legjobban:
Legrosszabbul:
Kezdjük újra