A fogtechnikus titkai

Első lépés a felmérés

Az elhatározás után a kezelő fogorvossal való megbeszélés az első mozzanat. Az alapos fogorvosi vizsgálat során meghallgatják a páciens panaszait, megvizsgálják a szájüreg állapotát, ínyének, állkapcsának helyzetét, fogainak épségét illetve a hiány mértékét, tájékozódnak az általános egészségi állapotáról is. Kezelési tervet mindezek tudatában lehet csak készíteni.

Ha valami olyan betegség, állapot fennáll, ami hatással van a fogászati beavatkozásra, vagy akadálya lehet a fogpótlásnak, először azt kell megszüntetni. Így például ínygyulladás, góc, szájban lévő egyéb elváltozás esetén ezek gyógyulása a legsürgősebb.

"Tereprendezés"

Az előkészületek része nyilván a megmaradt fogak rendbetétele, tömése, szükség esetén az elavult tömések cseréje, koronával való megerősítése, barázdazárás, stb. is, hogy lehessen látni, melyik fog jöhet szóba részleges pótlás tartópilléreként, netán melyiket kell eltávolítani. Az állkapocs, az íny állapota alapján dönthető el, hogy kivehető protézist kapjon-e a beteg, vagy implantátumokkal rögzített pótlás készüljön (a mai fogtechnika akár teljes foghiány esetén is képes ilyen módon rögzített műfogsorral ellátni a pácienst). Ha mindez megvan, utána, a helyzet teljes ismeretében kerülhet sor annak eldöntésére, milyen pótlási lehetőségek állnak rendelkezésre, személyre szabottan milyen formák közül lehet választani, azoknak milyen előnyei-hátrányai vannak. Mindezt a kezelőorvos és a páciens közösen dönti el.

Ha részleges, kivehető protézisre van szükség

Ha a páciensnek vannak ugyan eredeti fogai, de nem elegendő számban ahhoz, hogy fix pótlás (korona, híd) készülhessen, akkor dönthetnek a részleges, kivehető műfogsor mellett is. Ez esetben egy fémből és/vagy műanyagból készül alaplemez foglalja egységbe a műfogakat, az íny pótlására szánt műanyag elemet és az egész fogmű rögzítésére, "lehorgonyzására" szánt kapcsokat.

Készítése többszöri "ülést", fogorvossal való találkozást igényel. Lenyomatvétellel kezdődik, amely alapján a fogtechnikai laboratóriumban készítik el a gipszmintát. A következő alkalommal tervezik meg a pótlást, a gipszmintán berajzolják a protézis határait, a támasztékok, kapcsok helyét, stb., majd a laboratóriumban elkészítik az alaplemezt, amit külön próbálni szoktak, és ha megfelelőnek bizonyul, akkor készül el a próbafogsor. Ennek próbája során ellenőrzik az alaplemez stabilitását, a fogak állását, a harapást, stb., és csak ha minden rendben talál a páciens, akkor készülhet el ennek alapján a végleges protézis.

(Forrás: www.artmedic.hu )

Teljes, kivehető műfogsor készítése

A teljes fogatlanság esetében a pótlás egyik és ma is leggyakoribb módja a teljes, kivehető műfogsor, amelynek funkciója nemcsak a fogak, hanem az íny pótlása is. Ennek anyaga speciális műanyag, amit fém részekkel is kombinálhatnak. Teljes pótlás esetében, ha lehet, még nagyobb szükség van a precíz előkészítésre, felmérésre, a fogorvos és a fogtechnikus összehangolt munkájára, hogy az alaplemez a lehető legpontosabban illeszkedjen, hiszen ebben az esetben a protézis nincs rögzítve, csak a vákuumhatás, a gravitáció, a szájüregen belüli nyomásviszonyok tartják a helyén. A kivehető, teljes protézis készítése is lenyomatvétellel kezdődik. Először a szájképleteket lemintázó ún. anatómiai lenyomat készül el, majd az ennek segítségével kialakított egyéni lenyomatkanállal az ún. funkciós lenyomat. Lenyomatvétel közben a páciensnek mozgatni kell a száját, arcizmait: mosolyogni, nyelni, nyelvet mozdítani, stb..

A funkciós lenyomat gipszmintája nyomán készül el az ún. harapási sablon, amin még nincsenek kész fogak, hiszen ez alapján mérik fel, milyen az állcsontok helyzete, milyen méretű, elhelyezkedésű műfogakra van szükség. Megbeszélik, mintasorból kiválasztják a leendő fogak színeit is. A sablonok alapján készül el a próbafogsor, amelyet a végleges megrendelése előtt a fogorvos és a páciens egyaránt alaposan megvizsgál, hiszen csak a tökéletesen illeszkedő, stabil alaplemez protézis tudja betölteni a feladatát. Mindehhez több heti folyamatra, öt-hat "ülésre" van szükség.

Kivehető, mégis rögzített?

Van olyan lehetőség is, amely a csupán a vákuumhatáson alapulónál stabilabb, rögzített, mégis a páciens által is kivehető, teljes protézist biztosít. Ez az ún. overdenture fogpótlás, amelynél a teljes műfogsor az állcsontra helyezett implantátumokkal rögzül, úgy, hogy nem koronát, hanem egy speciális tartósínt tartanak ezek az implantátumok, amelyre "rápattintható" a műfogsor. Ez esetben a műfogsor készítési ideje meghosszabbodik az implantátumok beültetésének, majd gyógyulásának idejével, ami több hónapot tesz ki. Tudni kell azonban azt is, hogy nem mindenki állcsontja alkalmas implantátum beültetésére: ezt minden esetben a fogorvos, szájsebész tudja megállapítani.

Digitális csúcstechnika

Mint az élet minden területén, a fogtechnika terén is radikális fejlődést hozott a számítógépek használata. Már Magyarországon is elérhető az a legújabb csúcstechnológia, ami lerövidíti a fogművek elkészítésének idejét, kisebb sebzéssel oldja meg az implantátum beültetését, a gyógyulási időt is lecsökkentve. Az eljárás lényege, hogy a fogakról és az állcsontról lenyomat készül, ez alapján egy pontos CT-sablont készít a fogtechnikus, amelynek segítségével letérképezi az implantátumot befogadó csontot.

A CT-felvétel készítője egy speciális szoftver segítségével háromdimenziós képet kap a csontról, az arcüregről, az ér- és idegképletekről, amelyen az implantátum mérete, a behelyezés iránya és szöge pontosan megtervezhető. A pontos tervezés biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi a műtétet.

Az adatokat az eljárást kidolgozó cég központjába, Svédországba juttatják, ahonnan három napon belül visszaérkezik az a sablon, amelynek segítségével az orvos az ínyen keresztül behelyezi az implantátumokat az előre megtervezett helyre. Minimális sebészeti beavatkozás történik: az ún. kulcslyuktechnikával, pici lyukakat ejtenek az ínyen. A technológia lehetővé teszi, hogy a hagyományos beültetés hónapokig tartó kezelési ideje két "ülésre" és egy néhány napos eljárásra rövidüljön.