A mai információáradatban egyáltalán nem egyszerű eldönteni, milyen elveket kövessünk az egészséges táplálkozás felé vezető úton. Bár alapvetően mindenkire egységesen igaz és megfelelő táplálkozási szabályokat nehéz mondani, hiszen minden ember szervezete, így igényei is mások, így étkezésünkben is saját, egyénre szabott irányvonalakat érdemes követnünk.
Figyeljünk önmagunkra
Ebben viszont mi vagyunk önmagunk legnagyobb segítői, hiszen ha figyeljük testünk jelzéseit egy-egy étel elfogyasztása után, akkor gyorsan megtudhatjuk mi az, ami jó, és mi az, ami rossz nekünk. A savtermelődés, a felpuffadás , a hasmenés, hasfájás, teltségérzet, rossz közérzet, szájszárazság, fejfájás, de sorolhatnánk még, akár lehetnek mind annak a jelei, hogy az elfogyasztott étel megemésztése, feldolgozása megterhelő a szervezet számára.
Mit árul el az élelmiszerek csomagolása?
A másik dolog, amit megtehetünk önmagunkért, ha vásárlás során elolvassuk az élelmiszerek címkéjét. Rengeteg hasznos információt tudhatunk így meg a termékekről, minden különösebb fáradság nélkül. Valójában csak egyszer kell elolvasnunk a csomagoláson található információkat, a következő vásárlás alkalmával már ugyanis tudni fogjuk, mit vegyünk meg. De hogy mit árulnak el a címkék a termékről?
- az első és talán legfontosabb dolog, amit érdemes elolvasni, az a termék összetétele. Igyekezzünk kerülni a tartósítószereket és a mesterséges adalékanyagokat, melyek többnyire E-számok, vagy szofisztikált, kémiai elnevezések formájában olvashatóak.
- a mai címkézési szabályok értelmében azok az összetevők állnak a sor elején, amelyet a termék a legnagyobb mennyiségben tartalmaz. Így például, ha a sertés májkrém első összetevője a máj helyett szalonnabőrke és víz, akkor inkább hagyjuk ott a terméket. Az édességek esetében pedig azokat a termékeket válasszuk, melyeknél a cukor valahol a sor közepén, és nem elején helyezkedik el.
- érdemes azt is megnézni, honnan származik a termék. Részesítsük előnyben a hazai gyártású élelmiszereket, melyek többnyire minőségi alapanyagokból készülnek.
- az elmúlt években kötelezővé vált a tápértéktáblázat feltüntetése is a csomagolásokon, melyek 100 g-ra vonatkozóan adják meg az élelmiszer fehérje-, zsír- és szénhidráttartalmát, de ma már a rostokra, a vitaminokra, cukrokra és a sótartalomra vonatkozóan is találhatunk adatokat. Az adatok között a termékek összenergia mennyisége is szerepel, mely a napi teljes energiabevitel szempontjából fontos. Ha elfogyasztunk egy terméket, mindig tudjuk mennyi kalóriát jelent az a számunkra, és érdemes azzal is tisztában lenni, hogy az étel elfogyasztásával a napi ajánlat energiamennyiség fölé lépünk-e. Ugyanis, ha a szervezet ezt már nem tudja feldolgozni, könnyen elhízáshoz vezethet a dolog.
- szintén az elmúlt években vált kötelezővé az úgynevezett INBÉ mutató használata, mely az Irányadó Napi Beviteli Értéket mutatja meg számunkra az adott termék 1 adagjára vonatkoztatva. Ebből az adatból megtudhatjuk, hogy az adott élelmiszerből 1 adagot - mely többnyire 100 g - elfogyasztva, az a napi energiaszükségletünk hány százalékát teszi ki. Erre a számra igencsak érdemes figyelni, ugyanis az édességek, cukros üdítőitalok, sós nasik vagy az olajos, sós magvak esetében már 1-1 csomag elfogyasztása is a napi energiaszükséglet több mint felét jelentheti.
- a következő kifejezésekkel is sokszor találkozhatunk a termékek csomagolásán: alacsony kalóriatartalommal, csökkentett zsírtartalommal, csökkentett szénhidráttartalommal, zsírszegény, koleszterinszegény, és sorolhatnánk még. Ezeknek ne dőljünk be rögtön, ugyanis az Európai Uniós jogszabályok szerint ezek az állítások csakis megalapozott kutatási eredmények alapján kerülhetnek fel az élelmiszerek csomagolására. Így, ha ilyen állításokat olvasunk a címkéken, keressük meg mindig, azok kutatásra való hivatkozását is.
