A táplálkozásfüggő, úgynevezett krónikus nem fertőző betegségek minden korban komoly veszélyt jelentenek. Fiatalon inkább a kialakuló elváltozások megelőzése, idős korban főleg a szervezet igényeinek a megváltozott táplálkozási lehetőségekhez történő igazítása a fő szempont.
Fiatalság, bolondság
Sok helyen, sokszor leírtuk már, hogy a táplálkozással összefüggő betegségek általában nem specifikusan jelentkeznek, hanem hosszú évek alatt kialakulva más szerveket érintenek. A legtöbbször az ilyen betegségek már a gyermekkorban kezdődnek, illetve az ebben az életkorban jellemző, esetlegesen rossz táplálkozási szokások rögzülnek. Érdekes és sajnálatos tény, hogy hazánkban már a két-három éves gyermekek érrendszerében gyakran kimutatható az érelmeszesedés kezdődő jele, a vékony, ún. lipidcsík az érfalon.
Sokan nem is gondolják, hogy gyermekkorban is mennyire oda kell figyelni a helyes táplálkozásra. "A gyerekek úgyis lemozogják a felesleget, hiszen állandóan izegnek-mozognak, rohangálnak" - hangzik a leggyakoribb ellenvetés. Sajnos ez nem igaz, amint erre már utaltunk is pár mondattal előbb.
Az egészséges gyermekkori táplálkozás alapja a minél tovább történő anyatejes táplálás. Ezt követheti csak az átgondolt táplálékbevezetés, amikor fokozatosan szoktatjuk rá a kisgyermeket a folyékony, majd a szilárd ételekre. Allergiával terhelt korunkban nem mindegy az sem, mikor találkozik különböző testidegen fehérjékkel a fiatal szervezet. Jelenlegi ajánlások szerint tehéntejet és tejterméket, valamint liszttel készült ételeket nyolc hónapos korig egyáltalán ne adjunk a csecsemőnek. Tojás, hal egy éves koráig ne szerepeljen étrendjében, hiszen ezek erős allergén fehérjéket tartalmaznak.
A fejlődésben lévő szervezetek energiaigénye erősen eltérő. Bár abszolút mennyiségben mérve nem igénylenek sok táplálékot, testtömegükre vetítve jóval meghaladják egy felnőtt energiaszükségletét. Aki részletesebben is tájékozódni akar e korszak táplálási irányelveiről, annak javaslom, hogy keresse fel a babaszoba.hu megfelelő rovatát.
Az iskoláskorúak táplálkozása magán viseli a korosztályra jellemző vonásokat: a gyors ütemű fejlődés és a sok mozgás intenzív tápanyagigénye alapvető fontosságú. Oda kell tehát figyelni az energiát adó tápanyagok, a fehérje, szénhidrátok és a zsiradékok helyes arányára. Az ilyen korú gyermekek sok teljes értékű, állati eredetű fehérjét igényelnek a felépítő folyamatokhoz, az izom- és a csontfejlődéshez, a szénhidrátok pedig a mozgáshoz szükséges energiát fedezik. A vitaminok és ásványi anyagok a szervezet anyagcseréjének enzimjeit, folyamatait működtetik, hiányukban nemcsak fejlődési rendellenességek, hanem más tünetek, sőt az immunrendszer gyengülése miatt fertőző betegségek is könnyebben felléphetnek.
A legfontosabb feladta tehát az, hogy ezeket a tápanyagokat biztosítsuk. Mivel tudjuk ezt elérni? Gondos alapanyag-válogatással: ilyenkor kiemelten fontos a nagy fehérjetartalmú, de zsírszegény friss húsok, húsfélék választása, a friss, ép, mindenféle vegyszer-maradványtoktól mentes zöldség- és gyümölcsfélék, a teljes kiőrlésű gabonatermékek szerepeltetése az alapanyagok között. Tejből, tejtermékből minél többet, de lehetőleg alacsony zsírtartalmú készítményeket adjunk a gyerekeknek. S hogy mi a helyzet az édességekkel? Jutalmazásra, büntetésre sosem szabad őket használni, teljes tiltásuk vagy megengedésük sem célravezető. Heti egy-két édesség mindenképp belefér. Hasonló szabály vonatkozik az oly kedvelt gyorsételekre is, a hamburgerre vagy pizzára.
Konyhatechnikában szinte minden megengedett, talán csak a bő zsiradékban sütéssel kell csínján bánni. Előnyben kell részesíteni a párolást, gőzben főzést, roston, grill- vagy mikrohullámú sütőben történő sütést. Érdemes elővenni a sütőzacskót, az alufóliát vagy a teflonedényeket is.
Életet az éveknek
Időskorra többségünk összeszed egy-két olyan problémát, melyek valamilyen mértékben megnehezítik általában az étkezést is, nem csak az egészséges táplálkozást. Erre rakódik még a hosszú évek alatt rögzült életviteli és táplálkozási szokások sokszor mozdíthatatlan tömege. Erre a korra gyakran alakulnak már ki olyan betegségek, amelyek igencsak összefüggésben vannak a korábbi évek, évtizedek táplálkozásával, de olyanok is, melyek táplálkozási megoldást (diétát) igényelnek. Elég csak a legegyszerűbb esetre gondolnunk: kevesen élnek időskorukban még eredeti fogaikkal, sokan viselnek protézist, rágnak nehezebben. Az emésztés folyamat is megváltozik kissé: lelassul, csökken az enzimek termelődése, renyhébben dolgoznak a belek, hajlamosabbak leszünk székrekedésre.
Az időskori betegségek esetén alkalmazott diétás kezelések megegyeznek a bármely más életkorban alkalmazottakkal, legfeljebb a rágás-nyelési nehézségek figyelembe vételével érdemes rajtuk módosítani.
A legfontosabb alapelvek, melyeket szem előtt kell tartani idősebb korúaknak szóló étrend összeállításánál:
Továbbra is nagyon fontos marad, hogy friss, ép, szennyezés-mentes alapanyagokat használjunk.
Fokozottan kell ügyelni arra is, hogy fiatal növények, állatok részeit használjuk, hiszen ezek könnyebben emészthetőek.
A rostosabb, szívósabb, mócsingosabb, zsírosabb részek nagyon nehezen emészthetőek, ezért igyekezzünk kerülni ezeket.
A tej és a tejtermékek nagyon jó fehérje-, vitamin- és ásványi anyagforrások és általában könnyen emészthetőek is, ezért ideális választás lehet az étrendhez. Sajnos, sokszor hiányzik viszont időskorban a tej alvasztásáért vagy a tejcukor bontásáért felelős enzim, ezért sokan vannak, akik érzékenyen reagálnak rá.
Időskorban fontos a magas rostbevitel, éppen a székrekedéses állapot megelőzéséért. A durvább rostokat azonban nem tudja az idős szervezet hasznosítani, ezért érdemes a finomabb rostú fiatal zöldségeket, gyümölcsöket választani, vagy barna kenyeret, pékárut fogyasztani.
Az idősebbek hajlamosak nagyon keveset inni, mert romlik szomjúságérzetük. Teával, gyümölcslével, ásványvízzel kell gondoskodni a napi legalább másfél liter folyadékfelvételről. Az idős emberek szervezete hamarabb kiszárad, és ez fokozottan érvényesül, ha még betegek is. Ilyenkor még nagyobb figyelmet fordítsunk a folyadékok rendszeres fogyasztására!
A rágási-nyelési nehézségeken könnyen segíthetünk, ha kevésbé szilárd, de nem is pépes állagú ételt kínálunk idősebb társainknak. Vigyázzunk arra is, hogy az ételbe került idegen részecskék, csontszilánkok, halszálkák, magok lenyelése ilyenkor fokozott veszélyt jelent. A száraz ételek is könnyen félrenyelhetők, ezért érdemes ezeket kerülni.
