Az első csokinyulakat a 19. században német földön állították elő, ahogy innen ered az ajándékozó húsvéti nyúl is, azonban igazán nagy karriert már a tengerentúlon futott be. 1890-ben egy pennsylvaniai drogéria tulajdonosa reklámcélból egy embermagasságú csokinyúllal dekorálta üzletét, nagy sikerrel. Ma már évente közel százmillió csokinyúl gördül le a gyárak futószalagjairól, a nagy részük üregesen – írja az ng.24.hu.
A második világháború előtt a csokinyulak még tömör csokiból készültek, azonban a háború miatti kötelező takarékoskodás és az egyre nehezebben elérhető alapanyagok arra késztették az előállítókat, hogy újítsanak. Ekkor született meg kényszerből az üreges csokinyúl. Így ugyanis – amellett, hogy könnyebb elharapni – olcsóbb az elkészítése is, mivel sokkal kevesebb csokoládé kell hozzá.
Eleinte kézzel rázogatták és forgatták a formába öntött, olvasztott csokoládét, ma a csokoládégyárak már géppel teszik ezt, csak a kis kézműves üzemek végzik ma is kézi erővel a folyamatot. Ennek során a csokoládé ideális vastagságú bevonatként rakódik le az öntőforma belső falára, a felesleges csokit kiöntik belőle, majd a teljes hűlést követően óvatosan lefejtik a formát, és csomagolják a kész nyulat.
Közel kétszáz éve nagy kedvenc
A most kapható táblás vagy épp nyuszicsokik története egyébként még a 19. századra nyúlik vissza, amikor az emberek a kakaót nagyrészt csak ital formájában ismerték. J.S. Fry 1847-ben azonban mindent megváltoztatott, amikor megalkotta az első csokoládétáblát csokoládélikőr, kakaóvaj és cukor felhasználásával. Aztán jött a következő óriási ugrás, amikor Daniel Peter 1876-ban száraz tejport adott ezekhez az alapanyagokhoz. A ma ismert csokoládé másik nagy állomásaként pedig 1879-ben Rudolf Lindt megalkotta azt a gépet, amellyel olvadó csokoládékat lehetett készíteni.
