Étrendünk összeállítására számos hasznos útmutatót és tippet találhatunk megbízható forrásból, és sokan nagy figyelmet is szentelnek erre a mindennapokban. Arról azonban ritkábban esik szó, hogy mi történik az elfogyasztott élelmiszerekkel a szervezetben, pedig ez is nagyon lényeges szempont, ha egészségünk megőrzése a cél – mutat rá a The Conversation oldalán Nick Ilott bioinformatikus, az Oxfordi Egyetem mikrobiomkutató centrumának szakembere. Mint írja, amint megrágtuk és lenyeltük az ételt, az hosszú útra indul a tápcsatornában, mielőtt széklet formájában távozna. Ezen az úton olyan különleges szervekkel találkozik, amelyek szétbontják és megemésztik az ételt, majd felszívják belőle előbb a tápanyagokat, végül a vizet és a sókat. Sorrendben ezek a szervek a gyomor, a vékony- és a vastagbél.
A táplálék bélrendszeren való áthaladásának alapja az úgynevezett bélmotilitás. A folyamatot részben azon baktériumok milliárdjai vezérlik, amelyek a bélflórát alkotják. Ez utóbbi egyéb szempontból is nagyon fontos funkcióval bír szervezetünkben azáltal, hogy segíti az immunrendszer fejlődését és a táplálék lebontását. Amikor tehát eszünk, nemcsak magunk tápláljuk, hanem egyben ezeket az apró organizmusokat is. Hálául e hasznos baktériumok anyagcseréjük melléktermékeként metabolitokat állítanak elő, azokon keresztül erősítve immunvédelmünket és stimulálva a bélrendszeri idegvégződéseket, mozgásra késztetve a beleket. A bélflóra baktériumai és metabolitjaik nélkül bélrendszerünk kevésbé lenne képes biztosítani a táplálék áthaladását, ami végeredményben székrekedéshez és diszkomforthoz vezetne.
Bélrendszeri tranzitidő
Azt az időt, amíg a táplálék átjut a gyomor-bélrendszer egyik végétől a másikig, tranzitidőnek nevezzük. A tranzitidő nagyon változó lehet, hiszen egyaránt befolyásolják az egyéni genetikai jellemzők, az étrend, valamint a bélflóra összetétele. Egyes becslések szerint 12-től akár 73 óráig is terjedhet a hossza, míg az átlag nagyjából 23-24 óra körül lehet.
Ha a tranzitidő hosszú, azaz a bélmotilitás lassú, a bélflóra baktériumai eltérő metabolitokat termelnek. A baktériumoknak is szüksége van ugyanis táplálékra, és ha túl sok időbe telik, mire eljutnak hozzájuk a rostok, alternatív forrás után néznek – jelen esetben fehérjéket kezdenek feldolgozni. A csere következtében viszont megnövekszik az általuk termelt toxikus gázok mennyisége, ami puffadást és gyulladást idézhet elő. Emellett a lassú tranzitidő miatt a részben megemésztett táplálék a vékonybélben is tovább megragad, ami akár kontaminált vékonybél szindrómát, tünetként pedig alhasi fájdalmat, émelygést, puffadást okozhat.
Nem szerencsés az ellenkező véglet sem, azaz ha a táplálék túl gyorsan halad végig az emésztőrendszeren. Ennek hátterében számos kiváltó ok állhat, beleértve akár érzelmi tényezőket, mint a szorongás és a stressz, gyulladásos bélbetegségeket (Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás), irritábilis bél szindrómát. A rövid tranzitidő következtében a székletürítéskor távozó végtermék lágyabb, magasabb folyadéktartalmú lesz, akár hasmenés is jelentkezhet így. Ráadásul ez egyben azzal veszélyeztet, hogy az elfogyasztott étel tápanyagtartalma alacsony arányban hasznosul, a csökkent vízfelszívódás mellett pedig számolni kell a kiszáradás fokozott kockázatával is.
Milyen gyors az emésztésem?
Ilott hangsúlyozza, hogy egy rendkívül egyszerű módszerrel bárki letesztelheti otthon is, hogy mennyire gyors a bélmotilitása. A módszer neve kukoricateszt, és igen, az elnevezés pontosan azt takarja, amire alighanem mindenki asszociálna a hallatán. Az első lépés, hogy 7-10 napon keresztül egyáltalán ne fogyasszunk semmit, amiben kukorica van. Ezután fogyasszunk el egy cső vagy egy marék kukoricát, illetve jegyezzük fel az étkezés pontos időpontját. Mivel a szemek külső héja emészthetetlen, sértetlenül halad át a gyomor-bélrendszeren, majd végül a székletben is látható marad. Amint tehát viszontlátjuk a mellékhelyiségben, jegyezzük fel ennek időpontját is, hogy kiderüljön, mennyi időbe telt, amíg áthaladt az emésztőrendszeren. Léteznek ennél szofisztikáltabb mérési módszerek is, de a kukoricateszt hozzávetőleg jó képet nyújt a tranzitidőről.
Amennyiben a kukorica kevesebb mint 12 óra alatt tette meg az útját, akkor az emésztésünk túl gyors, ha pedig több mint 48 óra alatt, akkor túl lassú. Előbbi esetben mindenképpen érdemes orvost felkeresni, míg utóbbi esetben az is segíthet javítani a helyzeten, ha több zöldséget és gyümölcsöt, valamint vizet fogyasztunk, illetve több testmozgást végzünk.
