Az élő szervezetek, ha nagyon leegyszerűsítjük, két alapvető szövetféleségből épülnek fel: az életműködést végző (funkcionális) és a kötő-támasztó szövetekből.
Az előbbihez tartoznak a különféle élettani feladatokat végző sejtekből álló szövetek, míg az utóbbiak, mint nevük is mutatja, egybefogják, összetartják a szervezetet, mintegy alapot adva a működő szöveteknek. A két szövetféleség nem különül el élesen egymástól: egységet alkotva építik fel az adott szervet, a szervek pedig együttesen a szervezetet. A működő szövetek sejtjei nem tapadnak szorosan egymáshoz, köztük sejt közötti tér található, melyet támasztószövet tölt ki. A támasztószöveteknek két fő alkotója van: a rugalmas (elasztikus) rostok és a glukozamin.
A rugalmas rostok keresztül-kasul futva térhálós szerkezetet hoznak létre, ami az adott szövetféleség vázát alkotja. Ennek a tárhálónak az üregeit töltik ki a glukozaminok, az összetett cukor- és fehérjemolekulák, a proteoglykánok. Minden glukozamin molekula 2-3 vízmolekulát köt magához, így alakulnak ki a sejt közötti vízterek, melyekben gyakorlatilag "úszkálnak" a működő (funkcionális) sejtek. Ezen sejtek anyagcseréje (tápanyagok és oxigén odajutása, salakanyagok és szén-dioxid eltávolítása) a sejt közötti víztereken keresztül történik, ezek vannak kapcsolatban a legapróbb vérerekkel, a kapillárisokkal.
A glukozaminnak azonban nemcsak statikai - az adott szövetféleség rugalmasságát biztosító - szerepe van, hanem az anyagcsere-folyamatban mint tápanyag is részt vesz, tehát egy része folyamatosan elhasználódik. Mivel a glukozamint a szervezet saját maga nem állítja elő, elengedhetetlenné válik rendszeres pótlása. Kis mennyiségben glukozamin a legtöbb táplálékban megtalálható, azonban igazán gazdag forrást a tengeri eredetű élelmiszerek jelentenek, azon belül is a kagylók. A sejt közötti vízterek mennyisége a kor előrehaladtával csökken (kiszáradás, ráncosodás), akárcsak a szövetek rugalmassága, ami az ízületek esetében a legszembetűnőbb: fokozatosan a mozgásképesség jelentős csökkenéséhez vezet.
Mozgásszerveink tökéletes működését biztosítandó két meghatározó tényezőre kell odafigyelnünk:
Táplálkozás: a fontos tápanyagok folyamatos, megfelelő szintű jelenléte étrendünkben.
Rendszeres mozgás: biztosítja a szervezet minden részében a megfelelő véráramlást.
Az izmok működéséhez szükséges tápanyagok átlagos étrendünkben megfelelő mértékben vannak jelen, azonban a kötő- és támasztószövetek - mint a porcok, inak, szalagok, csontmátrix (a csontok szerves anyagból álló, térhálószerű váza, melynek üregeibe a calcium-hidroxyapatit beépül) - fő alkotója, a glukozamin jelenléte a szükségeshez képest elenyésző. Mivel földrajzi régiónkból adódóan a legjobb glukozamin-forrásként ismert tengeri eredetű élelmiszereket alig fogyasztunk, a hiány pótlására tengeri eredetű, magas glukozamin-tartalmú étrend-kiegészítők rendszeres használata javasolható. A glukozamin beépül a szervezet minden támasztószövetébe, biztosítva annak rugalmasságát, ami a jó működéshez elengedhetetlen (bőr, érfalak, tüdő stb.). Itt emelném ki a már említett csontmátrixot, mivel sok kutató újabban a csontritkulásban szenvedők kóros csonttöréseinek fő okaként a csontmátrix rugalmatlanságát jelöli meg.
Összességében: a szervezet teljesítőképessége, károsító külső hatásoknak való ellenállása jelentősen fokozható, elhasználódása (öregedése) pedig jelentősen csökkenthető folyamatos, nagy mennyiségű glukozamin-bevitellel. IX. évfolyam, 2. szám
