A szívünk gyorsabban ver , ha például valami izgalmasra vagy félelmetesre gondolunk - fizikailag semmi nem történik velünk, mégis száguld a szívünk, tehát az agyunk hat rá. Ha másik oldalról hozunk példát: a reggeli testmozgás, ami megdobogtatja a szívük, jobb kedvre derít minket - ott tehát a szív hat az agyra. Az agyunk és a szívünk tehát kiegészíti egymás működését. Egy új tanulmányból most kiderül, hogy ugyanazt a külső ingert miért érezzük néha erősebbnek, máskor gyengébbnek, miközben az inger erőssége ugyanaz - illetve mi köze minennek a szívverésünköz és az agyi koncentrációnkhoz.
A lipcsei Max Planck Humán Kognitív és Agyi Tudományok Intézete és a berlini Pszichológiai és Agykutatási Intézet tudósai azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy felderítsék ennek az összefüggésnek a részleteit. A tanulmány az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának Kutatási Jelentésében látott napvilágot .
Gyengeáramú elektromos sokk
A kutatók 37 önkéntest toboroztak, akikkel összesen 960 kísérletet végeztek el. Ezek közül 800 esetben gyengeáramú elektromos sokkot adtak a kísérleti alanyok bal kezének középső vagy mutatóujjának. A kísérleti alanyok jelezték, ha érezték az áramütést, és azt is, hogy melyik ujjukban érezték. A kutatók azt közölték a kísérleti alanyokkal, hogy minden kísérleti körben alkalmazzák az áramütést, ám 160 esetben elmaradt az elektromos stimulus.
Minden kísérleti körben készítettek EEG -felvételt, hogy rögzítsék az agyi elektromos tevékenységet, valamint EKG -t, hogy a szív elektromos aktivitását is fel tudják venni. A kísérleti alanyok nem minden esetben érzékelték helyesen, hogy elektomos sokkot kaptak, és azt sem, melyik ujjukba. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a tévedéseknek köze van-e a szívritmushoz és ahhoz, hogy mennyire tudnak az alanyok koncentrálni arra, hogy mit éreznek.
Két mechanizmust figyeltek meg, amelyekből meg lehet érteni, miképpen befolyásolja a szív munkája az érzékelési folyamatot, tehát észreveszi-e az illető az ingert vagy elsiklik felette a figyelme.
Az első mechanizmus
Ez azt mutatja meg, hogy a szívverés fázisa miként befolyásolja azt, hogy mit érzünk és mit nem érzünk. Az derült ki, hogy a szervezet nagyjából másodpercenként (a szívritmus ütemével egyezően) készül fel arra, hogy figyelmen kívül hagyjon vagy épp fokozottan reagáljon egy ingerre. A kutatók azt figyelték meg, hogy diasztolé alatt a szervezeten végigáramló és összegyűlő vér nyomása, valamint a szív összehúzódása egy előre jelezhető, várható stimulus, amely nem érdemel tudatos figyelmet a szervezettől - hiszen így működik a szív, ez a normális jelenség. Az ilyenkor érkező külső ingerek kevesebb figyelmet kaptak a szervezet részéről, belesimultak az élettani folyamat miatt érzett ingerbe. A kiváltott hatás akkor volt nagyobb, ha az diasztolés fázisban érkezett, amikor a szervezet nem számított semmilyen ingerre a maga működése során - így a külső inger váratlannak számított.
A második mechanizmus
A másik kapcsolódó folyamat, amelyik összeköti a szívet és a szenzoros érzékelést, úgy tűnik, hogy attól függ, éppen kívülre vagy belülre fókuszáljuk-e a figyelmünket.
Az agyunk egy másik elektromos aktivitási tulajdonsága a szív elektromos potenciálja (HEP), ez azt jelezi, hogy mennyire vagyunk tudatában a pillanatnyi szívritmusunknak. A kutatók felfedezték, hogy ha az önkéntesek HEP értéke magas volt, tehát odafigyeltek rá és emiatt épp érzékelték, hogy akkor milyen ritmusban dobog a szívük, azok rosszabbul érzékelték és lokalizálták az elektromos sokkot. "Úgy tűnik, hogy ez a figyelmünk külső környezeti ingerek és belső, szervezeti ingerek közötti mozgásának az eredménye" - magyarázza Esra Al, kutatásvezető. Nem maradt elég figyelem a külső inger "észrevételére".
Az agy gyorsan képes váltani a tudatos figyelmet a belső érzékelés (például a levegővétel vagy a szívritmus) és a külső érzékszervi hatások között. Úgy tűnik azonban, hogy nem vagyunk képesek egyszerre mindkét hatásra figyelni! Ezt szokták használni fájdalom esetén: "a lélegezz mélyet, koncentrálj a lélegzésre" a belső fókuszra helyezi a hangsúlyt és a külső (vagy más belső) ingerekre kevesebb figyelem marad, azok intenzitását kisebbnek érezzük olyankor.
