A vaginális atrófia ( hüvelysorvadás ) a pontos orvosi elnevezése azoknak a hüvelyhámon bekövetkező változásoknak, melyek az ösztrogénszint csökkenése miatt következnek be. Ennek oka lehet betegség, bizonyos gyógyszerek szedése, de akár a szülés után szoptató anyák is megtapasztalhatják. A legjellemzőbb azonban, hogy a vaginális atrófia a menopauzát követően alakul ki, amikor a petefészkekben a női nemi hormonok, köztük az ösztrogén termelése végleg megszűnik.
E hormonváltozások miatt a hüvely nyálkahártyája fokozatosan elvékonyodik, kiszárad és elveszíti a rugalmasságát. Ennek okán azonban a szexuális együttlétek mind fájdalmasabbá válnak. A legtöbb nő ilyenkor különféle síkosítókkal próbálkozik, bízva abban, hogy azok kellő nedvességet adnak majd a közösülésnél. Egy idő után azonban már ezek sem bizonyulnak elegendőnek, sőt előfordulhat, hogy a hüvely még érzékenyebbé válik a használatuktól. Végül a nők többsége elkezdi kerülni az intim együttléteket, csökken a libidója, sőt gyakran a párkapcsolata is megsínyli ezt a folyamatot. Az idősebb párok között jelentős az aránya azoknak, akik egy idő után már egyáltalán nem élnek szexuális életet, mert a pár hölgy tagja számára ez fájdalommal, esetenként vérzéssel vagy akár fertőzések kialakulásával jár.
Mennyire gyakori ez a probléma?
Bár a becslések szerint a hüvelyszárazság minden második nőnél kialakul a menopauzát követően, mégis csak minden 4. vagy 5. nőt kezelik, főképp azért, mert az érintettek szégyellik tüneteiket, nem mernek segítséget kérni. Pedig a hüvelyszárazság nemcsak egyszemélyes kellemetlenség, elvégre a párkapcsolatra is negatív hatással van. Egy 2014-es észak-amerikai tanulmányban ezer párkapcsolatban élő, hüvelyszárazsággal küzdő 55 és 65 év közötti nőt, valamint férfi partnereiket kérdezték meg arról, milyen érzelmi és fizikai hatással van rájuk a hüvelyszárazság. Az eredményekből az alábbiak derültek ki.
- A megkérdezett nők 58 százaléka kerülte az intimitást a hüvelyszárazság miatt.
- A nők 64 százaléka számolt be libidója elvesztéséről.
- Szintén a nők 64 százaléka válaszolta azt, hogy a szexet a fájdalommal asszociálja.
- A megkérdezett férfiak 78 százaléka úgy vélte, partnerük a hüvelyszárazság miatt kerülte az intimitást.
- A férfiak 52 százaléka a hüvelyszárazság számlájára írta hölgypartnere libidóvesztését.
- A férfiak 59 százaléka szerint a fájdalmas szex az oka az együttlétek elmaradásának.
- A megkérdezett nők és férfiak körülbelül 30 százaléka szerint a hüvelyszárazság miatt hagytak fel teljesen a szexszel.
Ezek után jogosan merül fel a kérdés, vajon visszafordítható-e a folyamat? Egyáltalán mit tehetünk, hogy ne jussunk el idáig?
Ne mondjunk le a szexről!
A változókor, más néven klimax a női test öregedésének természetes velejárója. Fontos azonban tudnunk, hogy az ezzel járó talán egyik legkellemetlenebb tünet, a hüvelyszárazság ellen magunk is többféleképpen tehetünk. Az egyik első és legfontosabb, hogy a kellemetlenségek ellenére se mondjunk le a szexről. Ha ugyanis egy nő abbahagyja a hüvelyi közösülést, akkor a vaginája beszűkülhet, sőt meg is rövidülhet, ami még nehezebbé teszi a behatolást, főképp, ha a partnernek meg a teljes erekció elérésével akadnak gondjai. Ez mindkét félt tovább frusztrálhatja, a szex pedig egyre fájdalmasabbá válhat, olyannyira, hogy a nő a közösülés közben jelentkező fájdalomtól való félelmében szó szerint begörcsölhet. Olyankor a hüvelynyílást körülvevő izmokat akaratlanul is annyira megfeszítheti, hogy az szinte teljesen lehetetlenné teszi a behatolást. Ezt az állapotot vaginizmusnak nevezzük, és bár kezelhető, nagyon nagy kitartásra, türelemre és viszonylag hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy legyőzzük.
Ezért is javasolják azt a szakemberek, hogy rendszeresen éljünk szexuális életet, mert aki gyakran hódol a testi örömöknek, a menopauzát követően is képes megőrizni hüvelye szöveteinek vastagságát, nedvességét, valamint a vagina hosszát és átmérőjét is, melyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szex élvezetet és ne fájdalmat jelentsen.
Ne a síkosítótól várjuk a megváltást
Fontos, hogy ne a síkosítóktól várjuk a megváltást, azok ugyanis legfeljebb ideig-óráig biztosíthatnak némi könnyebbséget a közösüléskor, hosszú távon azonban nem hatnak. Márpedig a hüvelyszárazság folyamatos probléma, mely állandóan megkeseríti az érintett nők életét. A síkosítók helyett érdemes olyan helyi hatású készítményeket alkalmazni, melyek nemcsak az együttlét idejére biztosítják a nedvességet a hüvely számára, hanem belülről hidratálják is a szöveteket, regenerálják a nyálkahártyát, és lehetőleg a már meglévő tüneteket is enyhítik. Az ilyen készítmények egy része akár vény nélkül is beszerezhető, nem tartalmaznak ugyanis hormonokat, ami jó hír, hiszen sokan nem is alkalmazhatnak (vagy épp csak nem akarnak) ilyen szereket. Természetesen, ha ezek nem válnak be, mindenképp érdemes felkeresni nőgyógyászunkat, aki további megoldásokat javasolhat, például helyi hatású, hormontartalmú krémeket, de akár hormonterápiát is.
Ezekre is figyeljünk
Az alábbiakban szeretnénk plusz muníciót adni a hüvelyszárazság elleni küzdelemhez néhány tippel, hiszen sosem árt, ha tudjuk, mely tényezők azok, melyeket kerülnünk kell, mivel azok ronthatnak az állapotunkon:
- ne dohányozzunk,
- mérsékeljük az alkoholfogyasztást,
- iktassuk be életünkbe a rendszeres testmozgást,
- ne használjunk illatosított krémeket, testápolókat intim testrészeinken,
- kerüljük a parfümmel illatosított vagy lúgos kemikáliákat tartalmazó szappanokat, tusfürdőket,
- kerüljük a hüvelyzuhanyt és az illatosított betétek használatát,
- ha úgy érezzük, hogy elkél némi síkosító, válasszuk inkább a vízbázisú készítményeket,
- soha ne használjunk a síkosításhoz vazelint,
- és végül a legfontosabb: hagyjunk elég időt magunknak az előjátékra, így a hüvely akár magától is képes lesz annyi nedvességet termelni, amivel biztosítottá válik az örömteli együttlét lehetősége.
