A családon belüli erőszakról
A családon belüli erőszak fizikai, pszichikai és szexuális visszaélés, amely a könnyű testi sértéstől a súlyos fizikai bántalmazásig, emberrablásig, fenyegetésig, megfélemlítésig, kényszerítésig, üldözésig, megalázó szóbeli visszaélésig, lakásba történő erőszakos, vagy jogtalan behatolásig, gyújtogatásig, vagyontárgyak tönkretételéig, nemi erőszakig, illetve a házastárs által elkövetett nemi erőszakig, a nők prostitúciós célú kizsákmányolásával járó erőszakig, a háztartási alkalmazottak elleni erőszakig és a cselekmények elkövetési kísérletéig terjed.
A gyermekek, a nők, az öregek, a gyengébbek bántalmazása sok családban az életmód része, a kisközösségi kommunikáció "elfogadott" formája. A családon belüli erőszak különösen sok gyermek és nő számára jelent folyamatos bántalmazást. A kutatások szerint azok a gyermekek, akiket gyakran bántalmaztak, maguk is hajlamosabbak arra, hogy erőszakot alkalmazzanak.
A hazai tapasztalatok szerint a családon belüli erőszak áldozatává vált személyek kérnek ugyan segítséget, de kényszer hatására gyakran még az érdemi intézkedés előtt meggondolják magukat és így a félelemtől elzárkóznak a további együttműködéstől. Az okok között első helyen szerepel a folyamatos fenyegetettség és az anyagi, esetleg érzelmi kiszolgáltatottság, zsarolhatóság általában az agresszív férjtől, illetve családfenntartótól.
A gyermekek szexuális bántalmazása
A gyermekek szexuális bántalmazása egy felnőtt kielégítését szolgáló szexuális cselekményekbe vagy pornográf felvételek elkészítésébe való aktív bevonásukat jelenti. A gyermek ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy megfelelően értékelt információk birtokában, szabadon hozzájáruljon a szexuális tevékenységhez és felismerje annak káros következményeit. A felnőtt ilyenkor kihasználja a gyermek függő helyzetét, és szexualizált formában elégíti ki annak elismerés és gyengédség iránti vágyát. A gyermekkor és felnőttkor életkori határát nem egységesen állapítják meg minden társadalomban, bár felnőttnek többnyire a 18 éves felüliek, gyermeknek pedig a serdülőkor előttiek számítanak. A gyermek "önkéntes beleegyezése" vagy ajánlkozása ritkán számít enyhítő körülménynek, hiszen egy ismerős vagy rokon felnőtt a benne megbízó gyermeket elég könnyen befolyásolja.
Nagy titkok, felderített erőszak-esetek típusai
A szexuális bántalmazások és visszaélések ritkán derülnek ki, mert az érintettek igyekeznek azokat titokban tartani. Az előfordulások gyakoriságáról inkább csak becslések vannak, amelyek szerint többször annyi a ki nem derült eset, mint amennyi kiderült; ez utóbbiak a lányoknál 20-30%, a fiúknál 8-10% körül vannak. A szexuálisan visszaélő felnőtteket a legkülönbözőbb tényezők motiválhatják a visszaélésekre, ám ezek között csak egyik az ún. pedofil hajlam, vagyis felnőtt partner helyett gyermekkorú partnerek kényszeres kedvelése és keresése. Ezek többnyire férfiak, akik pszichoszexuális fejlődésükben infantilisek maradtak, felnőttekkel szemben gátlásosak, a gyermekekkel viszont könnyen szót értenek, s velük kezdenek szexuális játékokat. Ezt megkönnyíti, hogy rendszerint a foglalkozásuk is a gyermekekkel kapcsolatos: nevelők, papok, gyermekfelügyelők stb. S mint ilyenek, jól ismerik a kiválasztott gyermeket, akivel bizalmas, "baráti" viszonyt ápolnak, s gyengéd érzelmeket fejeznek ki. (tipikus esetet mutat be V. Nabokov: "Lolita" c. regénye, amelynek férfi főhőse szerelmes a serdületlen lánykába.)
Pedofilia
A pedofilia sajátos formája az ókori görögöknél szokásban volt és elfogadott pederasztia, amely egy felnőtt férfinek egy tizenéves, serdülő fiúval folytatott szerelmi viszonyát jelenti, amely egyben tanító-tanítvány viszony is volt. A pedofil kapcsolatok többnyire nem jutnak el a közösülésig, hanem csak olyan, petting-szerű játékokból állnak, mint a nemi szervek simogatása vagy szájjal ingerlése. Az ilyen játékok aztán hosszabb időn keresztül ismétlődhetnek. Ha a szülő véletlenül tudomást szerez a visszaélésről, gyakran nem mer feljelentést tenni, a bizonyítás hiányától és a botránytól való félelmében. Ha ez mégis megtörténik, a sorozatos kihallgatások és megszégyenítések gyakran több kárt okoznak a gyermeknek, mint maga a szexuális visszaélés, aminek tiltott voltáról esetleg fogalma sem volt. A pedofil hajlam csak nehezen, hosszas egyéni és csoportpszichoterápiával gyógyítható, amire különlegesen képzett szexuálterapeuta team kellene (a börtönbüntetés ugyanis senkit sem gyógyít meg).
Mi is az az incesztus?
Ha a családban, egy családtag részéről történik a visszaélés, akkor incesztusról (rossz magyar szóval vérfertőzésről) beszélünk, amely egy szülő és serdületlen gyermeke (többnyire az apa és kislánya) közötti szexuális kapcsolatot jelent, bár ez is ritkán terjed a közösülésig. Ez akár évekig tarthat és komoly lelki traumát okoz a gyermeknek. Az ilyen apák, vagy nevelő-apák többnyire nem pedofilek, hanem feleségükkel megromlott szexuális kapcsolat miatt használják "partner helyettesítőként" a lányukat. Eleinte bűntudatuk van emiatt, de később ezt elfojtják, és gyakran hallgatólagos bűntársukká teszik a családtagokat, akik a botránytól és családbomlástól való félelmükben szintén elfojtással élnek. Ilyenkor elsősorban családterápiára lenne szükség.
Néhány szó a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról: A gyermekprostitúció esetén a fejletlen lány közvetlen fizetség fejében bárkinek átengedi a testét, "szexuális szolgáltatást" teljesít, mert neki vagy családjának pénzre van szüksége. Ez ma főleg Kelet-Ázsiában és az ún. harmadik világ országaiban fordul elő, a legszegényebb néposztályok körében. Ügyfeleik a turisták, köztük főleg a pedofilek.
Nehezen feldolgozható lelki traumával jár a gyermekpornográfia, pontosabban az abban való aktív (vagy passzív) részvétel, akár a szülők tudtával (pénzkereset céljából), vagy anélkül történik. Az olyan képeket, filmeket, amelyek meztelen, maszturbáló vagy egymással szex-játékokat játszó gyermekeket mutatnak, többnyire pedofilek veszik. A felnőtteknek szánt pornográfia főleg a szexuális izgalom felkeltését és erősítését, valamint a változatosságigény kielégítését szolgálja.
