A Sussexi Egyetem a brit Királyi Természettudományos Társaság által közzétett kutatása azt mutatja, hogy a nők csak rövidtávú szeretőként preferálják a jobb zenészeket, nem hosszú távú partnerként. A kutatás magyarázatot ad arra, miért tartják olyan kívánatosnak a kreatív személyeket rövidtávú szexuális kapcsolatra .
"Eredményeink első ízben támasztja alá Darwin elméletét, mely szerint a zene a szexuális kiválasztódás révén fejlődött ki" - magyarázta a tanulmány szerzője, Benjamin Charlton. "Kutatásunk arra utal, hogy a nők genetikai előnyre tehetnek szert utódaik számára azzal, hogy bonyolultabb zene készítésére képes zenészt választanak szexuális partnernek."
Dr. Charlton és munkatársai közel 1500 huszonnyolc év átlagéletkorú nőt vizsgált, akik nem szoptattak, nem voltak várandósok, és nem szedtek hormontartalmú fogamzásgátlókat. A nőket arra kérték, hogy válasszák ki négy számítógép által generált zongoradarab közül, melyik a legösszetettebb. A nők egy másik csoportjától azt kérdezték, hogy az első egyszerű, vagy a második bonyolult zeneszám szerzőjét választanák-e rövidtávú szexuális kapcsolatra, illetve hosszú távú partnernek.
Az eredmények alapján a nők csak a menstruációs ciklusuk legtermékenyebb pontján választották a bonyolultabb zene szerzőjét rövidtávú szexuális kapcsolatra, amikor a legnagyobb volt az esélyük a teherbe esésre.
A zene szerepe az emberi evolúcióban régóta foglalkoztatja a kutatókat. Charles Darwin úgy érvelt, hogy mivel sem a madarak énekének, sem az emberi zenének nincs egyértelmű szerepe a túlélésben, minden bizonnyal a szexuális kiválasztódásban játszhat szerepet. A zoológusok már korábban elfogadták a zene szerepét a természetben, a brit szakértők szerint a Sussexi Egyetem kutatása az első, amely alátámasztja Darwin elméletét a zene az emberi szaporodásban betöltött szerepével kapcsolatban.
