Rájöttek, miért vagyunk (még mindig) szinglik

A Pekingi Egyetemen ugyanis sikerült azonosítani azt a "szingli gént", amelynek birtokában 20 százalékkal esélyesebb, hogy nem élünk tartósan párkapcsolatban. A gén hatására ugyanis csökken az agy szerotonintartalma (amely többek között a jóérzést garantálja szervezetünkben), emiatt kevésbé érezzük magunkat kényelemben egy párkapcsolatban. Ennek hatására pedig vagy nem is lépünk párkapcsolatba vagy csak szakítás követ szakítást. Minderről bővebben a Scientific Reports szaklapban olvashatunk.

A tanulmányhoz kapcsolódó vizsgálat során az egyetemen csaknem 600 diák hajából vettek mintát. A már említett izolált gén, amely a kutatók szerint az egyedüllétért felelős, a 5-HTA1 névre hallgat, amelyből C és G típust különböztetünk meg: a G típusú génnel rendelkezők 60, a C típusúak 50 százaléka nem volt párkapcsolatban. A kapcsolatot nem magyarázták és befolyásolták olyan tényezők sem, mint a kinézet vagy a gazdagság.


A kutatók úgy vélik, az 5-HTA1 gén G változata hatására az agyban kevesebb szerotonin termelődik, ami miatt ezen emberek kevésbé jókedvűek - korábbi kutatások már rámutattak arra, hogy a G alléllal rendelkezők nehezebben alakítanak ki kapcsolatokat, valamint hajlamosak a neurózisra és a depresszióra is. A kutatók ebből arra következtettek, hogy mivel mind a pesszimizmus, mind pedig a neurózis rombolja egy kapcsolat kialakulását, minőségét és stabilitását, valószínű, hogy a G allél csökkenti a sikeres romantikus kapcsolat kialakulásának és megtartásának esélyét.

Mindehhez ugyan hozzátették, hogy a vizsgált célcsoport különleges abból a szempontból, hogy a diákoknak több szabadidejük és általában véve több szabadságuk van egy kapcsolat kialakítására, az élet más pillanataiban pedig más tényezők, például a család oldaláról történő folyamatos presszionálás hatására is kialakulhat egy kapcsolat.