A pártalálás egyre több embernek okoz nehézséget. Azokat a fiatal férfiakat, akik szeretnének kapcsolatot kialakítani, de nem sikerül nekik, inceleknek (involuntary celibate, azaz önkéntelen cölibátusban élőknek) nevezik, az érintett nőket pedig femceleknek. Egy közelmúltban megjelent tanulmány arra kereste a választ, hogy mi állhat a jelenség mögött. A kutatók 17 olyan tulajdonságot vizsgáltak meg, amelyek összefüggésben állhatnak azzal, hogy ki lesz incel és ki nem:
- pártalálásra tett erőfeszítés,
- szexuális képességek,
- önértékelés,
- saját bevallás szerint mennyire tartják magukat érdemesnek a pártalálásra,
- flörtölési képesség,
- annak a felismerése, hogy a másik romantikus érdeklődést mutat irántuk,
- félénkség,
- válogatósság,
- BMI (testtömegindex),
- saját magukat mennyire tartják vonzónak,
- számos személyiségjegy (extraverzió, neuroticizmus, kedvesség, lelkiismeretesség és tapasztalatokra való nyitottság),
- szexuális orientáció,
- és gyermekek egy korábbi kapcsolatból.
A legfontosabb megállapításokat a Psychology Today foglalta össze. Nem meglepő módon azok a nők és férfiak, akiknek nem ment a flörtölés, nagyobb valószínűséggel maradtak pár nélkül. Azok a nők, akik válogatósabbak, nagyobb valószínűséggel maradtak szinglik: és minél inkább válogattak, annál később találtak párt. Az is kiderült a tanulmányból, hogy azok a nők, akik kedvesek és lelkiismeretesek voltak, nagyobb valószínűséggel éltek kapcsolatban vagy házasságban, mint azok, akikre ezek a tulajdonságok nem voltak jellemzők.
A férfiak esetében az incel státusz egyik legfontosabb előrejelzője az volt, hogy mennyi energiát fordítottak a pártalálásra. Mivel a nők általában válogatósabbak, ezért a férfiaknak erőfeszítéseket kell tenniük ahhoz, hogy meggyőzzék őket az erényeikről. Ehhez hozzájön az a kulturális elvárás, hogy a férfi tegye meg az első lépést. Tehát azok a férfiak, akik aktívan kezdeményeznek, nagyobb valószínűséggel érnek el sikereket ezen a téren.
Az incel férfiakra jellemző a nagy fokú neuroticizmus és az alacsony önbecsülés is. A nők számára vonzó tulajdonságok közül sok (például a kompetencia) nem egyértelműen észrevehető, ezért a viselkedésből kell következtetni rájuk. Mivel a kompetencia, a hatalom és a siker (amelyek a nők számára fontosak egy férfiban) általában magabiztosságot eredményeznek, a szorongást és az alacsony önbecsülést mutató egyénekről úgy gondolják, hogy nem érdemes párkapcsolatba lépni velük.
A koronavírus is rontott a helyzeten
Bár ezek a megállapítások nem meglepőek, de felmerül a kérdés, hogy miért él egyre több ember incelként? Az egyik lehetséges magyarázat az olyan kulturális változásokban keresendő, amelyek az egyes személyiségjegyek elterjedésére is hatással vannak. A pandémia ugyanis negatív hatással volt a fiatalok kedvességére és lelkiismeretére, a neurocitizmusuk ellenben emelkedett. Ezek a folyamatok pedig hatással vannak a párkapcsolatokra is.
Azok, akikre kevésbé jellemző a kedvesség, a neurocitizmusuk pedig erős, több a párkapcsolati nehézséggel küzdenek és nagyobb valószínűséggel szakítanak. Ugyanis, ahogy már korábban is írtuk, a neurocitizmus nem vonzó tulajdonság a másik nem számára. Akikre ez, valamint az alacsony önbecsülés jellemző, nagy valószínűséggel érzik magukat kevésnek, nagy az önbizalomhiányuk, és megrémíti őket a gondolat, hogy valakinél kezdeményezzenek, így nem tudnak párt találni.
A nőknél a neuroticizmus általában együtt jár a válogatóssággal: magas neurocitizmus esetén ugyanis jóval kritikusabban szemlélik a világot, ezért nagyobb valószínűséggel utasítanak vissza férfiakat. Azok, akik kevésbé lelkiismeretesek, valószínűleg kevesebb energiát fordítanak a megjelenésükre, illetve a szociális készségeik fejlesztésére. Márpedig a tanulmány szerint a lelkiismeretesség összefügg a jó flörtölési képességekkel.
Természetesen az, hogy ki válik incellé, sok kulturális és egyéb tényezőtől is függ, de a tanulmány rávilágít arra, hogy milyen személyiségjegyek járulhatnak hozzá a jelenséghez.
