Egy a című lapban 2012-ben közzétett tanulmányban a Northwestern Egyetem kutatói azt állították, nem létezik olyan algoritmus, amely alapján ki lehetne számolni, hogy ki kihez illik, dacára annak, hogy jó néhány online társközvetítő iroda ezzel a módszerrel hirdeti magát.
Az Iowa Egyetem kutatócsoportja azonban Kang Zhao vezetésével két évvel később bejelentette, hogy rájöttek arra a módszerre, amivel a tökéletes párosítás létrehozása mégiscsak lehetséges. Az általuk kifejlesztett képlet meglepő módon éppen a legsikeresebb online közvetítőirodák által is használt eljáráson alapszik, melynek lényege, hogy a felhasználók profiljai helyett inkább azok aktivitása alapján próbálnak összepárosítani embereket. Ezzel a módszerrel sokkal könnyebb megtalálni az egymáshoz illő személyeket, hiszen a valós aktivitásokból sokkal több dolog kiderül, mint azokból a közlésekből, melyeket valaki az adatlapján megoszt.
A kutatás indítékát az házasság is lett a dologból, vagy legalábbis hosszú távú kapcsolat jött létre.
Egy a fentitől független tanulmány, melyet a Chicago Egyetem szakemberei végeztek, arról számolt be, hogy az Egyesült Államokban a 2005 és 2012 között kötött házasságok egyharmada online randizással indult, és többnyire ezek a párok jóval boldogabbak, mint azok, akik más módon jöttek össze. A számos előny mellett a szakemberek azért arra is felhívják a figyelmet, hogy az online társkeresésnek megvan az a hátránya is, hogy túl nagy a választék, így az ember könnyen elvész a sok információ között, és nehezen határozza el magát, hogy végül is kivel kezdjen el ismerkedni. Bárhogy is legyen, a kutatók azt vallják, ők ugyan megpróbálják a lehető legjobb képletet megtalálni ahhoz, hogy minél könnyebben találjanak egymásra az összeillő párok, ám, hogy utána mi történik, és mennyire lesz sikeres a kapcsolat , az már kizárólag a két félen múlik.
