Az átfogó analízist Matthew Large, az ausztrál UNSW Egyetem pszichiátriai tanszékének professzora vezette. Megállapították, hogy az öngyilkossági kockázatot felmérő eszközöknek nem sikerült megjósolniuk az öngyilkosság bekövetkeztét, továbbá nem találtak bizonyítékot arra sem, hogy a tudomány előrehaladt volna az elmúlt fél évszázadban ebben a kérdésben.
A kutatók azt vizsgálták, hogy mekkora az öngyilkosság esélye a nagy kockázatúnak, valamint az alacsony kockázatúnak ítélt kategóriákban, és azt, hogy mekkora az öngyilkosságok aránya a két csoportban. Elemeztek minden hosszú távú kutatást – összesen 37-et –, amely az elmúlt ötven évben a világon készült.
Összességében a vizsgálat kimutatta, hogy az öngyilkosság veszélyének értékelési módszerei valamivel jobb eredményt hoztak, mint az esély egyszerű kimutatása, de az öngyilkossági kockázati értékelésénél sajátos módon a komplex metódusok nem hoztak statisztikai előnyt ahhoz képest, mint amikor egyetlen tényezőt használtak.
Azt találták, hogy nincs megbízható módszer az öngyilkossági kockázat felmérésére: az öngyilkosságok fele az alacsony kockázatúnak ítélt csoportokban történt, míg a magas rizikójú kategóriákba sorolt betegek 95 százaléka nem követett el öngyilkosságot.
Forrás: MTI/ ScienceDaily
