Túl tágas a tér?
Számos élethelyzet, körülmény, látvány, emberrel, állattal való találkozás kiválthat szorongást az arra hajlamos emberekből. Ez önmagában nem baj, sőt, ez a szervezet egészséges önvédelmi jelzőrendszerhez tartozik, gondot csak akkor okoz, ha irracionálisan nagyra nő, fóbiaként állandósul, akadályozza a mindennapi tevékenységeket. Testi tüneteket is okoz: szédülés, gyomorgörcs, rosszullét jelezheti. A legtöbbeket az ún. agorafóbiák érintenek: ilyen például a tériszony, vagyis a magasságtól, mélységtől való félelem, a zárt, szűk helyen, például liftben vagy automata vécében jelentkező klausztrofóbia. Ide tartozik az ún. közlekedési fóbia is, amely annyira megnehezítheti az érintett életét, hogy képtelen keresztülmenni egy hídon, metróba ülni vagy repülőre szállni.
A görög agora szó népgyűlést, vásárteret jelentett, vagyis olyan helyeket, ahol sok ember gyűlt össze. Ez a helyzet is riasztó az agorafóbiásoknak: sokan közülük irtóznak a tömegtől, a zsúfoltságtól, képtelenek sorba állni, sőt, ez odáig fajulhat, hogy teljesen kerülik az embereket.
Emberek között
A szorongásoknak jellegzetes fajtája az úgynevezett szociális fóbia, amikor az érintett a társadalmi szerepvállalástól, az emberektől, a mások előtti megnyilvánulástól fél. Mindannyian átéltünk már olyat, hogy megmérettetés idején, például szereplés, vizsga során testi tüneteket okoz a "drukk", a lámpaláz: elsápadunk, könnyű szédülés, enyhe gyomorgörcs fog el. Sokaknál ez akár hasmenésig vagy hányingerig, hányásig fokozódhat. Mindez természetes addig, amíg nem hatalmasodik el annyira, hogy képtelen legyen megtenni azt a dolgot, amelyre már előre szorongással gondol: például ne merjen mások előtt megszólalni, ügyeket intézni, sőt, emberek közé menni sem. Sajnos nem ritka az sem, hogy a szociális és az agorafóbia együtt jelenjen meg.
"Látni sem bírom!"
Minden tizedik embertársunkat érinti az úgynevezett specifikus fóbia: ebben az esetben a fóbiás félelem egyetlen dologhoz, konkrét tárgyhoz vagy állathoz fűződik. Ezek mögött sok esetben, de nem feltétlenül szükségszerűen valamilyen gyermekkori trauma van. Leggyakrabban az injekciós tű vagy a vér látványa váltja ki, de sokan irracionális mértékű szorongással reagálnak akkor is, ha kutyával, macskával, kígyóval, pókkal vagy éppen egérrel találkoznak. Általában ezek a fóbia legenyhébb esetei, nem is minden esetben derülnek ki, és ritkábban okoznak pszichoszomatikus tüneteket. Ide sorolják az agorafóbia vagy szociális fóbia azon eseteit is, amikor csupán egyetlen, konkrét dologra terjed ki a túlnőtt szorongás, például csak a páternoszter, a metró, a villámlás, a repülés stb. váltja ki, és nem generalizálódnak, nem kapcsolódnak össze a különböző félelmek.
