A saját tudattalanunk fogalmát Sigmund Freud nevéhez kapcsoljuk, akinek jól ismert "jéghegymodelljében" a tudatos csupán a jéghegy csúcsa, ez az a kevés, amit lelki működéseinkből látunk, aminek okaival tisztában vagyunk - írja a hvg.hu-n megjelent cikkében L. Stipkovits Erika pszichológus. Ezzel szemben a tudattalan a lélek legnagyobb része, az alapzat, amely - mint a jéghegy esetében - a felszín alatt rejtőzik, amelyről nem tudunk, könnyedén nem is tehető tudatossá. Mégis ezek a tudaton kívüli gondolatok, érzések, benyomások, késztetések, motivációk és kívánságok hatnak leginkább a cselekedeteinkre, határozzák meg lelki működésünket.
Szürke eminenciásunk, a tudattalanunk főleg akkor ad hírt magáról, ha olyan helyzetbe kerülünk, amire felfokozott indulatokkal, túl erőteljesen reagálunk, ahogyan mondani szoktuk, túlreagáljuk a dolgot. Ha egy-egy indulatos jelenet után lecsillapodunk, magunk is csodálkozunk: mi ütött belénk, hogy az asztalon hagyott koszos pohár vagy a párunk által odavetett "szia" ilyen "hisztit" váltott ki belőlünk. Mi okozza a jelenetet követő bűntudatot , dacot vagy mély elkeseredést? Miért van az, hogy noha szilárdan elhatározzuk, legközelebb másként lesz, mégis mindig ugyanezt érezzük és csináljuk?
Nem csoda, hogy ilyen helyzetekben nem elég a tudatos elhatározás, hiszen ilyenkor a tudattalanunk lép működésbe, amely az ösztöneinken túl az életünk kezdetén szerzett tapasztalataink és érzelmeink tárháza. Kialakulásában nagy szerepe van gyermekkori környezetünknek, a velünk történteknek, és természetesen a szüleinknek is. Környezetünk viszonya hozzánk, s különösen a számunkra legfontosabbak, apánk és anyánk viselkedése, érzelmi állapotuk, mimikájuk, gesztusaik és mondataik - amit ők is hoznak magukkal, tudattalanul, több generáción át - erősen hatnak gyermekkori fejlődésünkre, énképünk és azon keresztül önbecsülésünk pozitív vagy negatív irányú változására. A korai szeretethiány, melegség- és biztonságérzés, vagy a szülői odafordulás és figyelem hiánya, a túlkövetelés, a túl szigorú szabályok, vagy éppen azok hiánya miatt is tudattalanná válnak bennünk bizonyos tartalmak.
A feltörő erős érzelmek kezelésének eszköze saját tudattalanunk megismerése, tudattalan tartalmaink tudatosítása, amelyben a pszichoterápia, az önismeret, a mély önreflexió lehet segítségünkre. Természetes, hogy félünk a "felszín alatti világtól", azaz saját elfojtott tudattalan tartalmainktól, és fájdalmas érzelmi hiányaink valós eredetének megismerésétől. S attól is, hogy magunkról kialakított, biztonságosnak tűnő képünk esetleg összetörik. Egyszerűbb nehéz helyzetekben a másikra, a társunkra, a munkatársunkra haragudni. E félelmek miatt nehezen lépünk kapcsolatba a tudattalanunkkal, hiába üzen folyamatosan színes, néha megrázó álmok, elszólások, érthetetlen szorongások, megmagyarázhatatlan reakciók, indulatkitörések vagy súlyos esetben testi-lelki tünetek formájában.
De fontos megismernünk saját tudattalanunkat, hogy ne az vezéreljen, erős befolyása alatt tartson bennünket. Csak ez által tudunk spontánabbul, önazonosabban viselkedni. Ennek tudatában tudjuk korábbi sérelmeinket félretenni, hogy ne okozzanak újra és újra fájdalmat - írja L. Stipkovits Erika.
Forrás: hvg.hu
