Ez a belső zűrzavarból, félelmekből és vágyakból eredő, gyakran zavarba ejtő világ azonban az alváskutatók szerint hétköznapi életünkben gyökerezik.
Matthew Wilson, az MIT idegtudósa, a New York-i Tudományos Akadémia konferenciáján elmondta, hogy a gondolkodás szerkezete és tartalma nagyon hasonlít az álmok szerkezetére és tartalmára, ezért valószínűleg mindkettő ugyanannak a gépezetnek a terméke.
Wilson elmagyarázta, hogy az agyunk a tudatos tapasztalatok révén működik. Ezek során az agy ugyanazokat a napközben alkalmazott neurológiai mechanizmusokat alkalmazza az éjszakai belső világ múltjának, jövőjének és más aspektusainak vizsgálatára. A memória ennek a belső világnak a megtestesülése. "Amire emlékszünk, az az álmok eredménye, nem pedig fordítva" - mondta a szakértő.
Előadótársa, Erin Wamsley, a Beth Israel Orvosi Központ kutatója a folyóiratban megjelent korábbi kutatásában kimutatta, hogy azoknak a kísérleti alanyoknak, akik a nem-REM alvás szakaszába lépve álmodtak arról a videojáték labirintusról, amellyel néhány órával korábban játszottak, drámai mértékben javult a teljesítménye a játékban azokhoz képest, akik nem álmodtak a labirintusról, illetve akik ébren gondolkodtak a labirintusról. Bár ez a kísérlet az alvás nem-REM szakaszára összpontosított, a tanulás Wamsley szerint az összes alvási szakaszba beépül.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Wamsley alanyaihoz hasonlóan Wilson kísérleti alanyai is labirintusokról álmodtak, de ezek a labirintusok valódiak voltak. Wilson véletlenül rájött, hogy amikor a patkányok elaludtak, agyuk visszajátszotta a labirintusban szerzett élményük egyes részeit. A térbeli memóriával összefüggő hippokampusz egyes idegsejtjeinek aktiválódását mérve mutatta ki, hogy ez következik be. A patkányok és az emberek hippokampuszában az egyes idegsejtek a térbeli elhelyezkedés hatására aktiválódnak, így valahányszor egy patkány elhalad a labirintus egy bizonyos pontja mellett, egy bizonyos idegsejt aktiválódik. Miután a patkányok elaludtak, Wilson kimutatta, hogy ezek a neuronok kisültek, miközben olyan minták szerint aktiválódtak újra, amelyek a labirintus rövid szakaszait jelképezték.
Wilson azt reméli, hogy a tudomány hamarosan olyan módszereket fog kifejleszteni, amelyekkel az alvás által fejlesztett kognitív funkciókat szabályozzák. Ennek során "az alvást és az álmokat ugyanúgy lehetne eszközként használni, ahogyan a tanulást és a tanítást, amikor tudatosak vagyunk". Egy korábbi kutatásukban Wilson és munkatársai sikeresen manipulálták a patkányok álmát egy hang segítségével, amelyet korábban arra használtak, hogy irányítsák az állatokat a labirintusban. A hang hatására a patkányok arról a labirintus szakaszról álmodtak, amelyhez korábban ezt a hangot társították a tanulási folyamat során.
Legjobban: