Az agyunk a külvilágot különálló képek sorozataként érzékeli, s ezeket a különálló felvételeket fűzi egybe egy megszakítás nélküli eseményfolyammá. Ehhez egy kétlépcsős modellt használ. Először érzékeli és rögzíti a képeket, majd feldolgozza őket, s kialakítja a fejünkben a „valóságot”. Ezt állítja legalább is az új „időszeletet” elmélet.
A PLoS Biology folyóiratban megjelent cikkben egy nemzetközi kutatócsoport azt állítja, hogy van némi időeltolódás a között, amikor valóban látunk valamit, és amikor tudomást szerzünk óla. „Úgy gondoljuk, hogy ösztönösen vagyunk közvetlenül tudatában a dolgoknak minden pillanatban. De nem ez a helyzet" – állítja dr. Frank Scharnowski, az Universität Zürich (UZH) kognitív neurológusa, a tanulmány egyik szerzője.
A korábban publikált pszichológiai és viselkedési kísérletek adatai is ezt támasztják alá. A most bemutatott modell szerint az agyunk először feldolgozza a környezetből érkező vizuális információkat, miközben még tudattalan állapotban vagyunk, majd ezt konvertálja tudatos felismeréssé.
Ez azt jelentené, hogy a tudat jön egy sor 400 milliszekundumos időszeletekből áll, amelyek között tudat nélküli rések vannak. Tehát az emberi látás sokkal gyorsabb, mint az észlelés.
Ez az időeltolódás jó dolog a felfogásunk számára, a tanulmány társszerzője, dr. Michael Herzog, az École Polytechnique Fédérale de Lausanne agytudományi intézetének professzora szerint.
Szerinte az agy a legjobb és legpontosabb információkat akarja, és ez jelentős mennyiségű időt követel. A tudattalan információfeldolgozásnak azonban nincs előnye az észlelésben, mert az mérhetetlenül zavaró lenne.
Ha a világot nem folyamatos eseményláncnak érzékelnénk, hanem helyette egy sor pillanatképet kellene feldolgoznunk, akkor az emberi tudat nem lehetne olyan egységes, mint amilyennek szeretnénk. Scharnowski ezt azzal érzékeltette, hogy miközben egy szöveget olvasunk, betűket, különálló pixeleket látunk, mégis folyamatosnak érzékeljük a tartalmat. Forrás: HuffingtonPost
