Mivel az alkoholtolerancia egyénileg változó, amit számos további tényező is befolyásol, ezért az alkoholfogyasztás tartós fennállása által kiváltott hatások alapján lehet valakit nagyivónak nevezni. Az ebbe a kategóriába tartozó alkoholfogyasztókra jellemző, hogy általában négyszer annyit isznak, mint amit bevallanak.
A jómódúak több alkoholt fogyasztanak
Sokféle adat áll rendelkezésre a hazai helyzetről, de annyiban mind egyezik, hogy Magyarország a lista élén áll európai és világviszonylatban is az egy főre jutó éves alkoholfogyasztást és az összlakosság számához viszonyított alkoholfüggők arányát tekintve. Zacher Gábor toxikológus adatai szerint évente 30 ezren halnak meg alkohollal kapcsolatos megbetegedés miatt és 2,5 millióra tehető az úgynevezett nagyivók száma. Az alkoholisták 40 százaléka nő. A statisztikák az alkoholfogyasztás gyakorisága és az elfogyasztott alkohol mennyisége alapján különböztetnek meg nagyivókat, mértékletes alkoholfogyasztókat, alkoholt ritkán fogyasztókat és alkoholt nem fogyasztókat.
A 2014-es európai lakossági egészségfelmérés adatai szerint a magyar lakosság 5,4%-a nagyivó, közel egyötöde mértékletes alkoholfogyasztó, több mint fele alkoholt ritkán fogyasztó és közel egyharmada alkoholt soha nem fogyaszt, absztinens. Az adatokat önbevallás alapján gyűjtötték, így vélhetően alulbecsültek a számok. Ami lényeges ebben a felmérésben, hogy az adatok szerint az iskolázottak és a jómódúak körében magasabb az alkoholfogyasztás . Ugyanakkor általánosságban az is elmondható, hogy az iskolázatlanabb és az alacsonyabb státuszú férfiak, valamint az iskolázottabb és gazdagabb nők jóval inkább hajlamosak kritikus mennyiségben fogyasztani az alkoholt. Bár a függőségre való hajlam örökölhető, a családi minta is nagyban befolyásolhatja.
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a nagyivók rendszeresen és sok alkoholt fogyasztanak, sokszor részegednek le , szeszfogyasztásuk olyan mértéket ölt, amely megfigyelhető testi és szellemi zavarral, egészségromlással, emberi kapcsolataik károsodásával jár, amely előbb-utóbb tönkre teszi az érintettek társadalmi és anyagi helyzetét. Ide tartoznak az úgynevezett "probléma-ivók" is, akik bár nem rendszeresen isznak, de ha problémájuk, gondjuk akad, akkor önkontroll nélkül fogyasztják az alkoholt. Nagyon gyakran hamar alkoholbetegekké válnak.
Hozzávetőlegesen az az alkoholmennyiség, amelynek elfogyasztása még nem vezet függőség kialakulásához, férfiaknál napi 30 g alatt van - nőknél pedig ennek a fele, legalább két alkoholmentes nap közbeiktatása mellett. Egy átlagos sör 3-5 g, bor 7-10 g, pezsgő 10 g, konyak és a pálinka 30-47 g alkoholt tartalmaz 100 ml-enként. Alkoholfüggőnek az tekinthető, aki szokásával saját és/vagy közössége bármilyen irányú (fizikai, társadalmi, szociális, anyagi, stb.) károsodását okozza. Alkoholbeteg pedig az, akinél a testi és/vagy lelki függőség is kialakult.
Az alkoholtolerancia egyéni eltérésének oka az etil-alkohol szervezetben történő lebontásának mértéke és üteme. Ezért főként az alkohol-dehidrogenáz nevű enzim felelős, melynek mennyisége és aktivitása genetikailag adott, de a folyamatot befolyásolja az egyén fizikai állapota, táplálkozási szokásai és a pszichés hatások is. Egy idő után azonban már nemcsak pszichés elváltozásokat okoz a folyamatos alkoholfogyasztás, de testi betegségeket is. Energia és kritikus vitaminhiány, vérszegénység, májzsugor, alultápláltság - és csak sorolhatnánk.
Ha az olyan tünetekből, mint az ivás feletti kontrollvesztés, sóvárgás, beszűkült életvitel, amely az ivászathoz igazodik, egyre nagyobb mennyiségű alkoholigény, elvonási tünetek (remegés, izzadás, szapora szívverés, álmatlanság), tudatos alkoholizálás, leszokási képtelenség, komoly megbetegedések ( máj , érrendszer, emésztőrendszer) kialakulása, három már fenn áll, akkor már az alkoholbetegség kialakulásáról beszélhetünk.
