Nem valószínű, hogy sokaknak eszébe jut, de már egy olyan hétköznapinak tűnő dolog is, mint hogy mindennap ugyanazt esszük reggelire, jelezhet szorongást - feltéve, ha arról van szó, hogy már csak az ötlete is annak, hogy valami mást együnk, mint amit szoktunk, idegesség tesz. A rendszeres körömrágás is folyamatos belső feszültségről árulkodik, illetve minden olyan "ideges szokás", amelynek alapvetően nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget. Ilyen lehet a körömrágás mellett az ajkak harapdálása vagy a folyamatos hajtekergetés is.
A görcsös ragaszkodás bizonyos szokásokhoz is fakadhat szorongásból. Ha valamiről úgy érezzük, hogy mindig, minden körülmények között végre kell hajtanunk, akkor ez általában nem jelent jót - legyen szó akár kézmosásról, akár arról, hogy képtelenek vagyunk elhagyni a lakást anélkül, hogy beágyaznánk. Ha ezeknek az apróságoknak az időnkénti elhagyása egész nap képes nyomasztani minket, akkor lehet, hogy érdemes átgondolni, pontosan mi ennek az oka.
Sokan teszik szervezettebbé, rendszerezettebbé az életüket úgy, hogy különféle listákat írnak. Ezzel alapvetően nincs is probléma, de ha szinte mindent listákba gyűjtünk, amelyeken kipipáljuk a kész tételeket, de azonnal újakat is adunk hozzájuk, akkor ez szorongást jelezhet. Ne feledjük, az ilyen listák lényege, hogy megkönnyítsék a dolgunkat, nem pedig hogy újabb tényt hozzanak az életünkbe, amely miatt folyamatosan aggódhatunk.
Ha rendszeresen felébredünk még jóval azelőtt, hogy csörögne az óra, és kelnünk kellene, akkor ez nemcsak azt jelentheti, hogy valójában kevesebb alvással is beérné a szervezetünk - hanem azt is, hogy a szorongás miatt folyamatosan zsibongó gondolataink nem hagynak minket pihenni. A krónikus szorongás ugyanis nemcsak azt nehezíti meg, hogy este időben elaludjunk, hanem azt is, hogy annyi órán át aludjunk, mint amennyin át kellene.
A halogatás és a túlzott elővigyázatosság sem jelent jót
A krónikus halogatók között is nagyon sok a szorongó. Esetükben azt, hogy egyes feladatokat folyamatosan távolabbi időpontra tolnak, nem a lustaság okozza, és nem is az, hogy nem tudják beosztani az idejüket. Egyszerűen annyira rettegnek a bukástól, hogy inkább bele sem kezdenek.
Ha valami miatt szokásunkká vált, hogy akárhová megyünk, mindig a lehető legközelebb ülünk a kijárathoz, akkor tudjuk, hogy ez csak bizonyos szintig nevezhető ésszerű elővigyázatosságnak. Ha például nem ülünk be egy kávézóba, csak mert nincs hely az ajtó közelében, akkor ez sokkal inkább jelenti, hogy szorongunk. Mások tanácsát kikérni bizonyos dolgokban nagyon is megfontolt és felnőttes dolog. Ha azonban odáig jutunk el, hogy már a reggeli ruhaválasztást sem tudjuk megoldani anélkül, hogy ne sms-eznénk róla a barátnőnkkel, és a legapróbb döntésekben is szükségünk van arra, hogy valaki más is megerősítsen minket, akkor ez szintén a krónikus szorongás egyértelmű tünete.
Forrás: brightside.me
