A falászavar az evészavarok egyik formája, amelyet először 1992-ben írtak le, 2013-ben pedig már önálló kórképként kapott helyet a mentális betegségek rendszerében. Míg a bulimia és az anorexia túlnyomórészt a fiatalabb korosztályra jellemző, addig a falászavarban a 30-40 éves korosztály a leginkább érintett. A többi evészavarhoz képest kimondottan magas, nagyjából 40 százalékos a férfiak aránya. Dr. Babusa Bernadett , a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének adjunktusa szerint a kontrollálatlan, sokszor egyedüllét során jelentkező falásrohamok után nincs kompenzáló viselkedés - például hánytatás vagy sport -, így idővel az érintettek csaknem fele túlsúlyos lesz.
Veszélyes mértékig túlehetik magukat
A táplálkozási szokások ilyenkor kaotikusabbá válnak, egyszerre jóval nagyobb mennyiségű ételt, több kalóriát fogyaszt az érintett. Hátterében a legtöbbször valamilyen negatív érzelem (harag, düh vagy frusztráció) áll - a testsúly és az alak miatti szorongás a többi evészavarhoz képest ritkább. Összességében a népesség mintegy 1-3 százaléka lehet érintett, a testsúlycsökkentő programok résztvevői között azonban ennél jóval magasabb, 5-8 százalékos a falászavarban szenvedők aránya - emelte ki az egyetemi adjunktus.
Társas helyzetben a falászavarban szenvedők általában ugyanannyit esznek, mint mások - a falásrohamok többnyire akkor törnek rájuk, amikor egyedül vannak. Ez gyakran este, éjjel fordul elő, és jellemző, hogy szégyenérzet, undor, tehetetlenség és düh érzése is megjelenik. A falászavarban szenvedőknél nem alakul ki teltségérzet evés során, így akár veszélyes mértékig is képesek túlenni magukat.
Azoknak az elhízottaknak, akik falászavarban szenvednek, jellemzően rendszertelenebbek az étkezési szokásaik, és napközben is többet nassolnak. Ehhez jönnek még a falásrohamok, amelyeket kiválthat akár stressz, szorongás és depresszió is. Ilyenkor az evés révén igyekszik az érintett szabályozni a negatív érzelmeket.
A falászavar hátterében agyi vagy genetikai eredetű biológiai tényezők is állhatnak, illetve bizonyos pszichológiai okok (például alacsony önértékelés, szorongás, depresszió) is kiválthatják. Az érintettek sokszor csak nehezen tudnak megküzdeni a negatív érzelmekkel, és a testüket is folyamatosan kritika éri. Gyakori, hogy az érintett gyermekként kövér volt, illetve hogy fizikailag vagy szexuálisan bántalmazták.
Mivel az okok szerteágazóak, a kezelés is komplex módon történik, amelynek része lehet az egyéni vagy csoportos pszichoterápia. Elsősorban a negatív érzelmekkel kell megküzdeniük ezeknek az embereknek, de gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, ha valamilyen pszichés probléma előtérbe kerülne. A testsúly csökkentésére szintén sok érintettnek szükség lehet.
