Egy új kutatás szerint a falánkság kezelése nem olyan nehéz, mint amennyire az emberek hiszik.
Az Egyesült Államokban az egyik leggyakoribb táplálkozási zavar a falórohamokkal járó falánkság, és mindmáig nem csupán nehezen kezelhető, de a tünetegyüttes diagnózisa sem igazán egyszerű. Az egyik legnagyobb bajt az okozza, hogy a túlzott mennyiségű ételt magukhoz vevő betegek többsége nem ismeri fel, hogy a probléma esetükben nem táplálkozási eredetű, hanem pszichés gyökerű, éppen ezért fogyókúrákkal, diétákkal próbálják önhatalmúan kezelni, ami viszont ebben az esetben, nem meglepő módon eredménytelen marad.
De nem javítja a betegek kilátásait az sem, hogy a terápia még a helyes diagnózis esetében is drága, nehezen hozzáférhető és nagyon időigényes - ez pedig oda vezet, hogy legtöbbször az esetek kezelése eredménytelen marad.
A Kaiser Permanente Egészségügyi Kutatóközpont munkatársai arra keresték a választ, vajon létezhet-e olyan megoldás, amely az evési zavarral diagnosztizált betegeken egyszerűbben tud segíteni. Az ötletük egy önállóan végezhető program kidolgozása volt, amelyet azután 123 résztvevő segítségével próbáltak ki - az önként jelentkezők zöme nő volt, akik legalább hetente egy falánksági rohamot tapasztaltak mindennapjaikban.
A résztvevők felénél a hagyományos eljárásoknak megfelelően kezelték az evési zavart, míg az önkéntesek másik felénél az újonnan kidolgozott, önállóan végezhető 12 hetes programot alkalmazták. Ez utóbbi esetében a kúra ideje alatt 8 a résztvevők 8 alkalommal egy egészségügyi tanácsadó szakemberrel is konzultáltak, illetve naplót vezettek arról, milyen külső hatások váltották ki a falánksági inger jelentkezését.
A kísérlet után egy évvel megvizsgálták, vajon melyik csoport esetében volt hatásosabb a falánkság kezelése. Az új, és meglehetősen egyszerű módszer jelentős előnnyel végzett a hagyományos terápiás megoldásokkal szemben. Egy év múltán az új módszert alkalmazók 63 százalékánál már nem volt diagnosztizálható a táplálkozási rendellenesség, míg a hagyományos módszereket követők esetében a sikeresség aránya csupán 28 százalékot ért el.
Videó: HáziPatika.com
