Mi okozza a depressziót?
Az esetek egy jelentős részében a depresszió családi halmozódást mutat. Ezek jellemzője, hogy minden külső ok nélkül, ismétlődően jelentkeznek. Az ebben szenvedők rendszerint megpróbálnak magyarázatot keresni, miért ennyire fáradtak, nyomott hangulatúak. Találnak ugyan ilyen okokat (túl sok munka, családi konfliktusok stb.), de a lelkük mélyén érzik, hogy ezek nem indokolnának ilyen súlyos állapotot. Az egyik leggyakoribb változat a téli depresszió, valamint a felhangoltság és depresszió ciklikus változása.
A kutatások szerint ezen depressziók esetében az ok a központi idegrendszerben jelenlévő bizonyos vegyületek örökletesen meghatározott csökkenése.
A depresszív állapotok másik nagy csoportjára az jellemző, hogy valamilyen testi betegséggel egyidejűleg, vagy azt követően alakulnak ki. Így ezen depressziós formák hátterében elsődlegesen a testi betegség áll.
A depressziók harmadik nagy csoportjánál a kórok elsősorban lelki tényezőkben keresendő, azaz a depresszió valamilyen életeseményre adott reakcióként alakul ki.
Melyek lehetnek ezek az okok?
Gyermekkorban elszenvedett tartós lelki fájdalom, mely önbizalomhiányt, bűntudatot, tartós szorongást alapozhat meg. Tartós testi-lelki megterhelés kimerüléses depresszióhoz vezethet. A felsorolt három csoport nem válik szét élesen egymástól. Megfigyelték, hogy az örökletes depressziók első megjelenése gyakran súlyos lelki megrázkódtatást követően alakul ki. Azonos testi betegség kialakulása vagy ugyanolyan lelki trauma elszenvedése az egyik embernél depresszió kialakulásához vezet, míg a másiknál nem. Ezért a depresszió okának feltárásakor fontos a genetikai, alkati, élettörténeti, környezeti tényezők együttes vizsgálata.
Hogyan gyógyítható a depresszió?
A depresszió spontán is gyógyulhat, ugyanakkor kezelés hiányában krónikussá, másodlagos betegségek okozójává válhat, öngyilkossági kísérletbe torkollhat.
A terápiás megközelítések különbözőek lehetnek
A biológiai-biokémiai alapokon álló szakemberek a gyógyszeres kezelés elsődlegességét hangsúlyozzák. Egyre hatékonyabb és kevesebb mellékhatással bíró szorongásoldók, antidepresszánsok, altatók válnak hozzáférhetővé. Sokukról azonban fontos tudni, hogy hatásukat hosszú távon fejtik ki, hetek telnek el a kedvező hatás megjelenéséig, és hónapokig szükséges lehet a gyógyszer szedése.
A pszichoterápiás módszereknek ma már szintén igen széles a spektruma. A tünetek hátterének feltárására, korrigált élményfeldolgozásra épülnek az ún. dinamikus, feltáró terápiák. Egyéni terápiák közül a pszichoanalízist, az analitikusan irányított rövid terápiákat kell feltétlenül megemlíteni. Csoportos feltáró terápiák az önismereti csoportok, amilyen a pszichodráma. A csoportos módszerek közé sorolandó a családterápia is.
A magatartásterápia során a páciens és a terapeuta elemzik a tünetet, terápiás célkitűzést fogalmaznak meg, és terápiás programot állítanak fel.
Nehéz azt meghatározni, hogy kinek milyen terápiás eljárást célszerű választania, ha egyáltalán választási helyzetben van a páciens. Súlyos depresszió, nagyfokú gátoltság, öngyilkossági veszély esetén a gyógyszeres kezelés feltétlenül indokolt, kórházi elhelyezés is szükségessé válhat.
A depressziós ember hajlamos önmagát okolni, szégyenkezni azért, hogy képtelen "összeszedni" magát, s ezért gyakran nem fordul szakemberhez segítségért. Pedig a depresszió nem szégyene, hanem súlyos terhe az abban szenvedőnek.
