Mivel az, hogy milyennek látjuk saját magunkat (vagyis, hogy mennyire tartjuk magunkat értékes embernek), nagyban befolyásolja a hangulatunkat és az önértékelésünket , érdemes a helyén kezelni a "mérőeszközeinket". Azonban, a legtöbb ember teljesen véletlenszerűen választja meg, hogy miként méri fel a saját értékét. Következzen a négy leggyakoribb, és egyben legveszélyesebb mód arra, ahogyan magunkat méregetjük.
Ki van körülöttünk
Gyakran másoktól várjuk, hogy meghatározzák, mennyit is érünk: például dicséreteket várunk, vagy csak akkor gondoljuk, hogy értékesek vagyunk, ha párkapcsolatban élünk. Értékesebbnek érezhetjük magunkat attól is, ha híres, fontos vagy gazdag ismerőseink vannak. Mások viszont akkor érzik jól magukat, ha egyik meghívás a másikat éri, és állandóan a barátaikkal lehetnek. Ez azonban túlságosan is függővé teszi minket másoktól. Ha csak másoktól várjuk önmagunk megerősítését, akkor soha nem fogunk elég dicséretet, pozitív megerősítést kapni, hiszen mindenki más és nem tudunk mindenkinek megfelelni.
A munkánk
Nagyon kockázatos, ha a saját értékünket a karrierünkkel tesszük egyenértékűvé. Van, aki számára fontos, hogy kimondhassa: ő egy nagy cég ügyvezetője, vagy éppen egy neves ügyvédi iroda munkatársa. De ha valami miatt törés következik be a karrierünkben (például egy komolyabb egészségügyi probléma, egy elbocsájtás vagy éppen a gazdasági válság miatt), akkor könnyen kevesebbnek érezhetjük magunkat, mint valójában vagyunk, ez pedig negatív hatással lehet az önértékelésünkre és az egész életminőségünkre is.
Mennyi pénzünk van
Az anyagi biztonság természetesen fontos, de nem az, ami meghatároz minket. Sok ember mégis azt gondolja, hogy a nagy ház, a luxusautó vagy a bankszámlán látható szám bármilyen módon befolyásolja az értékünket. Ennek sajnos gyakran az a következménye, hogy túl nagy adósságokba veri magát valaki, hogy lépést tudjon tartani az elvárásokkal. A pénz és az anyagi javak hajszolása azonban könnyen visszaüthet, hiszen soha nem lesz belőle annyi, amennyivel elégedettek lehetünk, így saját magunkat sem fogjuk soha eléggé értékesnek ítélni.
A külsőnk
Biztosan találkozott már olyannal, aki az alapján tartja magát jó vagy rossz embernek, hogy éppen mennyit mutat a mérleg, vagy milyen méretű ruhába fér bele. Napjaink divatja azt sugallja, hogy csak az az értékes ember, aki egy bizonyos testsúly alatt van, akinek nincsenek ráncai vagy ősz hajszálai, kellően szabályosak az arcvonásai. Ezek azonban mulandó dolgok - nemcsak a vonzó külső, hanem a divat is, melynek megfelelni szeretnénk. Ha csak ez alapján mérjük magunkat, akkor a változások miatt katasztrofálisan érezhetjük magunkat, hiszen úgy gondolhatjuk, a vonzerőnk csökkenésével az értékességünket is elveszítjük.
