A halogatás sokak számára rendszeresen visszatérő kihívásként jelentkezik a mindennapi életben, komoly akadályt állítva a produktivitás elé. Ahhoz, hogy megoldhassuk a problémát, Jeffrey Bernstein pszichológus szerint érdemes először is jobban feltérképezni a jelenség természetét. Sokszor ugyanis saját magunkat ítéljük kudarcra belső mantráink által.
Hasznos lehet a dacosság
Mint azt a szakértő a PsychologyToday oldalán megjelent cikkében írja, a halogatás oka sok esetben az, hogy az elénk tornyosuló feladatot túlzottan grandiózusnak, megoldhatatlannak érzékeljük. Elménk szinte lebénul, és inkább kiutat keresve elkerülő üzemmódba kapcsol. Ilyenkor jönnek elő azok a talán sokaknak ismerősen csengő gondolatok fejünkben, hogy „lehetetlen, hogy ezt megcsináljam”, „minek vesződjek vele, ha úgysincs időm rendesen megcsinálni?”, „egyszerűen semmit sem tudok jól megtervezni”, vagy „amúgy is béna vagyok abban, hogy bármit is elintézzek”.
A fenti önpusztító gondolatok persze nyilván menekülésre késztetik az embert, ami halogatás formájában ölt testet. Bernstein azt tanácsolja, hogy ilyen helyzetekben próbáljunk meg tudatosan inkább egy másik mantrát ismételgetni magunkban: „bárhogy is, de meg fogom ezt csinálni”. És hogy miért? Nos, a szakember szerint ez a gondolkodásmód megadhatja azt a kezdőlökést, amely révén felismerhetjük, hogy nem kell mindenáron felkészülési idő ahhoz, hogy meg tudjunk felelni egy aktuális kihívásnak. A fenti mondat minden elemében azt a célt szolgálja, hogy erőt adjon a cselekvéshez.
- „meg fogom” – a kijelentő mód segít abban, hogy visszanyerjük az irányítást, és megerősíti a felelősségünket abban, amit meg akarunk vagy meg kell csinálnunk.
- „csinálni” – maga a szóhasználat is az aktív cselekvés felé tereli elménket ahelyett, hogy folytonosan ugyanazokon a nehézségeken rágódnánk.
- „ezt” – cselekvésünk tárgya, amely által ismét a konkrét feladat elvégzésére összpontosíthatunk.
- „bárhogy is” – ezzel kezdődik a mantra, de talán mind közül ez a legmotiválóbb eleme. Van benne egy nagy adag dac és düh, amely megkönnyíti, hogy hatékony lépéseket tegyünk a céljaink eléréséért. Még ha nem is áll hozzánk közel az adott feladat, attól még elláthatjuk legjobb tudásunk szerint.
Nagy erőt meríthetünk a darabolásból
A nagy kihívás okozta kezdeti sokkon tehát úrrá lehetünk egy egyszerű mantra segítségével, hogy aztán a Bernstein által darabolásnak nevezett módszerrel vegyük elejét a halogatásnak, késlekedésnek. Ez csupán annyit jelent, hogy ha egy feladat túl nagy falatnak is tűnik első ránézésre, kisebb részfeladatokra bontva máris teljesíthetőbbé válik majd. Ne akarjunk mindent egyszerre megoldani, elég, ha lépésről lépésre, apránként haladunk a célig. Gondoljuk végig, mi mindent kell elintéznünk, és hogy ezt hogyan bonthatjuk kisebb, könnyebben emészthető részekre. Ezáltal nemcsak menedzselhetőbb lesz a feladat, de újból és újból sikerélményt nyújt, ezáltal motivációt ad, ahogy teljesülnek az egyes részcélok.
„A darabolás szépsége abban rejlik, hogy különböző típusú feladatokhoz is nagyon jól adaptálható. Mindegy, hogy egy komplex projekten dolgozunk az irodában, rendet szeretnénk tenni otthonunkban, vagy csak egy személyes célkitűzésünket üldözzük, hatalmas különbséget jelent, ha kezelhetőbb részegységekre bontjuk szét” – fogalmaz Bernstein. Hozzáteszi, a kulcs az, hogy a célhoz vezető egyes mérföldkövek ne legyenek se túl közeliek, se teljesíthetetlenek. Ez biztosítja ugyanis, hogy minden egyes lépésünknek meglesz a maga értelme, illetve észszerű időkeretben véghez tudjuk vinni azokat.
Ráadásul a darabolás módszere jól rezonál az időgazdálkodás elveivel is. A feladatok kisebb lépésekre bontása révén képesek lehetünk pontosan meghatározott időablakokat rendelni az egyes szegmensekhez. Így könnyebbé válik a feladatok ütemezés és a prioritások felállítása. Mindezek által fegyelmezettebben haladhatunk előre, elkerülve a befejezetlen teendők felszaporodását.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Motiváció és fókusz
A darabolás nemcsak a feladat érzékelt nagyságát kisebbítve segíti annak teljesítését, hanem azáltal is, hogy motiváltan tart. Amikor elérünk egy-egy részcélt, az abból fakadó sikerélmény pozitív visszajelzést ad, arra sarkallva, hogy újult erővel vágjunk neki a következő etapnak. Bernstein szerint ez a fajta fokozatos fejlődés lehet a halogatás demotiváló hatásának ellenszere.
Ezenkívül a módszer azt is elősegíti, hogy jobban összpontosítsunk az előttünk álló feladatra. Amikor az ember egy hatalmas, szinte megfoghatatlan kihívással szembesül, könnyen elterelődhet róla a figyelme különböző behatásokra, ami szintén a halogatás melegágya. Azzal, hogy kisebb egységekre bontjuk a feladatot, lehetővé válik, hogy egyszerre csak egy adott szempontra kelljen fókuszálnunk. Így aztán minimálisra csökken annak veszélye, hogy túlterhelődünk vagy elterelődik a figyelmünk.
Legjobban: