A tévézés tényleg kicsinálja az agyat?

A gyerekeket gyakran riogatják azzal, hogy a sok tévézés tönkreteszi az agyukat. Persze ezt nem szó szerint értik a szülők, hanem arra figyelmeztetnek, hogy a valóság helyett egy mesterséges és téves környezetet ismernek meg, ami képtelenné teszi őket, hogy megfeleljenek a való világ követelményeinek. A tévézés tényleg komolyan ártott a fiatal elméknek?

Az agyi képalkotó technológiáknak köszönhetően már korábban sikerült kimutatni, hogy a rendszeres és huzamos tévénézés megváltoztatja a gyermek agyának anatómiai szerkezetét és csökkenti a verbális képességeket. A viselkedésben pedig még károsabb hatások is megjelenhetnek. Bár az ok-okozati összefüggések nehezen bizonyíthatók, valószínűsíthető az antiszociális viselkedés erősödése, az elhízás és a mentális egészségi problémák fokozott kockázata.

Egy új tanulmány azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az eddigi vizsgálatok figyelmen kívül hagyták az öröklődés hatásait, s kétségbe vonja, hogy a tévézés eleve rossz volna az agynak. Teljes értékű bizonyíték ugyan még nincs, de az már kiderült, hogy árnyaltabb hozzáállás kellene a tévézés megítéléséhez.

Joseph Schwartz, a University of Nebraska és Kevin Beaver, a Floridai State University kriminológusai felsőtagozatos és középiskolás diákokat vizsgáltak, hogy összefüggést keressenek a televíziózás és egy sor tényező (többek között rassz, nem, antiszociális viselkedés, erőszakos bűncselekmények miatt elzárás) között. A kutatók csaknem 15 ezer gyerek adatait vették fel és ellenőrizték újra, amikor elérték a 18-26 éves kort. Hasonlóan a korábbi tanulmányokhoz, azt találták, hogy a fiatal felnőttek, akik többet tévéztek korai serdülőkorukban, nagyobb valószínűséggel mutattak antiszociális viselkedést, illetve legalább egyszer letartóztatták őket felnőttként.

A kutatók ezután az elemzéshez hozzátettek még egy tényezőt. Több mint 3000 testvérpárt vizsgáltak meg. Az összefüggés a tévézés és minden negatív viselkedés esetében szinte eltűnt, amint a kutatók statisztikailag figyelembe vették a rokonságot. Arra jutottak, hogy a genetika formálja az agyat és a viselkedést.

A genetikus örökség határozza meg ugyanis, hogy a gyerekek mennyi ideig hajlandóak tévét nézni, és erre hogyan reagálnak, illetve ez hogyan befolyásolja az agyukat. Schwartz rámutatott, hogy például azok a gyermekek, akikben nagyobb a hajlam az agresszív viselkedésre, valószínűleg jobban vonzódnak a tévézéshez. Hasonló a helyzet azokkal, akik genetikailag hajlamosak a depresszióra vagy az elhízásra.

Kutatások szerint az öröklődés az antiszociális viselkedési kockázatok kialakulásának nagyjából feléért felelős, a fennmaradó kockázat magyarázható a környezeti hatásokkal. Különösen azok a gének hozhatók összefüggésbe a megnövekedett bűnözéssel, az antiszociális viselkedéssel és lelki betegségekkel, amelyek az idegi jelátvitelt befolyásolják a dopamin- és a szerotonintermelés fokozásával.

Schwartz figyelmeztet, hogy mindenkinek más az agya, és amit fiatal korban csinál, az hatással lehet a központi idegrendszer fejlődésére, fizikai szerkezetére és működésére. Ha a gyermek örökölte a kockázati tényezőket, és több időt tölt a tévé előtt, az nemhogy segítene a helyzetén, hanem a neurobiológiai változások végül súlyosbíthatják az agresszív viselkedésre való hajlamait. A többi gyereknél viszont a tévézés nem hordoz ilyen kockázatot.

Forrás: Scientific American