A kóma
A kóma a tudatvesztéssel járó állapotok egy formája. Kialakulását megelőzheti a stupor - a bódult állapot -, amelyből erős ingerek hatására még ébreszthető a beteg, de magára hagyva mély, álomszerű állapotba kerül. A kóma elérésekor a tudat teljesen elveszik, a beteg nem ébreszthető, de ez nem jelenti azt, hogy nem reagál.
A felületes kómában a beteg célzottan próbálja hárítani az őt ért fájdalomingereket: végtagjait elhúzza, a fájdalmat szubjektíven csökkentő testhelyzetet vesz fel. A kóma következő stádiumában a fájdalomingerek hárításának célzott jellege elvész, a beteg önkéntelen mozdulatokkal reagál. A mélyülő kómát a mozgás, majd a reflexek kiesése jellemzi, de a keringés és a légzés megtartott lehet. Az agyhalál küszöbe felé közeledve ez utóbbi életfontosságú funkciók is romlanak, és a beteg csak intenzív keringés- és légzéstámogatással tartható életben.
Az agyhalál kritériumai
Az agyhalál tényének kimondását számos, igen szigorú kritérium köti, de legfontosabb tényezője mindenképp a kóma visszafordíthatatlansága. A kóma visszafordíthatatlanságát bizonyítja, ha az agytörzsi reflexválaszok legalább hat órája kiestek. Agytörzsi reflex például a pupillareflex, amely a pupilla fényre adott válaszát vizsgálja, de többek közt ide tartozik a légzési reflex is. Az agyhalált csak abban az esetben lehet kimondani, ha a testhőmérséklet 35°C felett van, ha az agyhalálhoz vezető kórok - például az agyvérzés - egyértelműen tisztázott és a spontán légzés teljes hiánya állapítható meg. A légzőközpontot bénító gyógyszerek túladagolásának lehetőségét minden esetben ki kell zárni.
És ha mégsem...?
Az agyhalál diagnózisának felállítása nagy biztonsággal végezhető, mégis észlelhetők olyan jelenségek, amelyek megzavarják a folyamatot. Nem tartozik az agyhalál megállapításának kritériumai közé például a bőrreflexek vagy a fájdalmat hárító reflexes mozgások megléte. Ennek az a magyarázata, hogy ezek a reflexek gerincvelői szinten működnek, a gerincvelő jó vérellátása esetén az agyhalál állapotában is. Ijesztőek lehetnek a hasonló okok miatt fellépő végtagi és törzsmozgások is.
Az agyhalál megállapítását ma már számos diagnosztikai eszköz segíti. A kórisme megerősítését szolgálja az agyhullámok EEG-vizsgálata, amely az agykéreg elektromos aktivitásának hiányát mutatja ki, ez azonban néha félreértésekre ad okot. Az agyi érfestés és az agyi vérkeringés hiányának ultrahanggal vagy SPECT-tel történő megállapítása a rutinmódszerek közé tartozik. Az agyállomány roncsolódását CT vizsgálattal igazolják.
A kóma visszafordíthatatlanságának és az agyhalál beálltának megállapítására tehát számos diagnosztikai eszköz áll rendelkezésünkre, előfordul azonban, hogy a kórisme felállítását, az agyhalál "kimondását" nem orvosi hiányosságok hátráltatják.
