Miként a felnőttek esetében, a gyerekekről is sokat árul el, hogy kikkel és hogyan barátkoznak, miként teremtenek szociális kapcsolatokat. Minél több a barátunk, annál több szerepet játszhatunk, annál több az alkalom önmagunk és mások felfedezésére. Különösen így van ez kisgyermekkorban, amikor egyébként is rendkívüli erőbedobással zajlik a világ, a környezet és az emberek felfedezése.
Kommunikáció-készek
A kisgyerekek különösen kíváncsiak arra, hogy kortársaik miként viselkednek ugyanazokban a helyzetekben, hogyan játsszák ugyanazokat a játékokat. Az első szavak megtanulása, a világban történő otthonos mozgás elsajátítása után a kicsinek kezd kialakulni a baráti kapcsolatrendszere. Addigra persze túl van már a családi viszonyok elsajátításán. A gyerekek kétféle viszonyt alakítanak ki a környezetükben: az egyik az emberekkel, a másik a tárgyakkal való kapcsolatban formálódik. Már a néhány hetes baba is kész a kommunikációra.
Angol gyermekpszichológusok nyolchetes csecsemők kiságyába mobilokat tettek, és hamar kiderült, hogy a babák megpróbálnak "beszélni" ezekkel a készülékekkel. Más megfigyeléseik pedig arra engednek következtetni, hogy mennyire meghatározóak a korai kommunikációs képességek, a későbbi kapcsolatteremtés kifejlődésében.
A hagyományos vélekedések szerint az első esztendőben a kisgyereknek elég a szülők szeretetének biztonságos környezetében fejlődni. Ebben az időszakban fejlődnek ki azok a készségek, amelyekkel egy-két év múlva már képes lesz barátságokra szert tenni. Ekkor azonban még jobban érdeklődik a környezetében lévő felnőttek, mint saját kortársai iránt. Az újszülöttnek nem barátokra, hanem édesanyára van szüksége.
A legdöntőbb kapcsolat neki ezekben a hetekben az édesanyához fűződő viszonya, később azonban a szülőnek tudatosan kell törekednie arra, hogy lehetőséget teremtsen kisgyermekének a családon, rokonokon, szomszédokon kívüli kapcsolatteremtésre. Ez ugyanis jelentősen megkönnyítheti a későbbiekben a gyermek szocializációját.
A barátom vagy?
Ahogy az újszülöttből kisgyermek lesz, megjelennek a kapcsolatteremtés képességei: társai megismerik, sőt szüleik segítségével meglátogatják egymást, felfedezik, hogy milyen jókat lehet együtt játszani, mindenki hozhatja és bemutathatja a saját játékát, s így egyre inkább érdeklődni kezdenek új "barátjuk" iránt. Mindez meglepetést jelenthet azoknak, akik azt hiszik, hogy egy-két éves korban lehetetlen a kisgyerekek közötti kommunikáció és kapcsolatteremtés.
A különböző játékok alkalmasak a barátszerzés és a barátság kialakításához szükséges jártasságok elsajátítására. Sőt ez csak erősödhet a beszéd megtanulásával. Nem tudatosan, de szerepjátékot játszanak, és képesek már önmagukat is szemlélni a játszótársukkal való összehasonlításban.
Elemi igény
Később, a kisiskoláskorban a játék már több lesz egyszerű időtöltésnél, a különböző szabályok megtanulása, a társasjátékok versenyjellege már a közösségbe illeszkedésről is szól. A játékok viselkedésszabályainak elsajátítása az emberi együttélés mikéntjét is tartalmazza. A barátkozás megtanulásának igazi terepe mégis a kisiskolás előtti kor. Hiszen ekkor lehet igazán eltanulni, hogyan kell viselkedni egy játszó csoportban, miként kell összedolgozni egy-egy közös játék során, hogyan kell kapcsolatokat teremteni más gyerekekkel.
A hároméveseknek ugyanis már elemi igényük, hogy másokkal játszanak együtt, megismerjék kortársaikat, legyenek barátaik, akikkel gyakran találkozhatnak, játszhatnak. Az iskolaérettséghez már a barátkozás képessége is kell, hogy könnyebb legyen a beilleszkedés a majdani osztály- és iskolaközösségbe. A szakemberek szerint nem számít iskolaérettnek az a kisgyermek, aki nem sajátította el a barátkozás művészetét.
Jót tesz a testvér
A legkönnyebb dolguk a többgyermekes szülőknek van. Különösen a hasonló korú gyermekek esetében lehet gyakorolni a barátságkötést. A szülőnek jó alkalma van arra, hogy megfigyelje, hogyan beszélnek egymással a testvérek, miként játszanak együtt és így tovább.
Az ellesett magatartásformákat lehet felhasználni arra, hogy a kisgyermek idegen gyerekekkel is kapcsolatokat teremtsen.
Egyébként az a kicsi, akinek testvére van, általában könnyebben barátkozik, szociális viszonyrendszere minőségileg és mennyiségileg is kedvezőbb, mint az egyedüli gyermeké. VI.évf./5.sz.
