Az éjszakai felriadás, melytől a gyerekek hirtelen sikítozni kezdenek, részben öröklődik - állítja egy napokban megjelent tanulmány.
"Az eredményeink azt mutatják, hogy a genetika is szerepet játszik az éjszakai felriadásban, bár a jelenséghez köthető géneket még nem sikerült beazonosítani - jelentették Bich Hong Nguyen és kollégái, a montreali Sacre-Coeur Kórház alvási zavarokkal foglalkozó központjából.
A Pediatrics című folyóiratban megjelent tanulmány során 390 ikerpárt vizsgáltak és azt találták, hogy az egypetéjű ikrek esetében sokkal gyakrabban fordul elő ez a zavar mindkét gyermeknél, mint a kétpetéjű ikerpároknál. Az egypetéjű ikrek génállománya közel azonos, míg a kétpetéjűek esetében ez nem igaz. Az ikrek gyakran szerepelne tanulmányokban, mert hasonló genetikai felépítésük információt nyújthat betegségekkel és más témákkal kapcsolatban.
A kutatók elmondták, hogy az éjszakai felriadás kialakulásában környezeti tényezők is szerepet játszhatnak, mivel az ikrek általában azonos körülmények közt nevelkednek. Összességében megállapították, hogy az ikerpárok 37 százalékánál állt fenn a zavar 18 hónapos korukban, de az esetek felében egy évvel később elmúlt.
A jelentésben idézett korábbi tanulmányok már rámutattak, hogy az alvajárás, alvás közbeni beszéd és a felriadás néhány esetében is szerepet játszanak a gének. Egy másik tanulmány szerint a 4-9 évesek 19 százalékánál fordult elő a jelenség. A rémálmokkal szemben a felriadás hirtelen jelentkezik, általában sikítás kíséretében.
Ilyenkor a gyerek zavartnak tűnik. Ha megpróbáljuk felkelteni őket, az csak fokozza zaklatottságukat és elnyújtja az eseményt. Ezzel szemben a felriadás csak rövid ideig tart, hirtelen lesz vége, és a gyermek általában újra mély álomba merül, nem is emlékszik a történtekre - olvasható a tanulmányban.
