Az emberek 5 százaléka legalább egyszer átél pánikrohamot az élete során. A rohamok kísérő tünetei egyénenként eltérőek lehetnek, a szorongás és a kontrollvesztés érzése azonban biztosan mindenkinél megjelenik. Ezekhez társulhat még bizonytalanság, remegés, mellkasi fájdalom, szapora szívverés, kapkodó légzés, hányinger, térérzeti zavarok, légszomj, vagy akár hasmenés is.
Azért is fontos felismerni, hogy pánikrohamunk van, mert ha az rendszeressé válik, akkor már pánikbetegséggel, vagy más néven pánikzavarral állunk szemben. Ez az állapot ugyan – a gyakran megjelenő halálfélelem ellenére – nem jelent valódi életveszélyt, a mindennapokat azonban jelentősen befolyásolja, kezelés nélkül pedig súlyosbodhat, tovább rontva az életminőséget – hívta fel a figyelmet közösségi oldalán a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK).
Tartós stressz vagy trauma is állhat a háttérben
Minél gyakoribban a rohamok, a pánikzavarral küzdő személyek annál inkább igyekeznek elkerülni bizonyos helyzeteket, hogy megelőzhessék az újabb rohamokat. Ez azonban nem feltétlenül vezet eredményre: a pánikbetegség kialakulása általában tartós stresszhez, kimerültséghez, megoldhatatlannak tűnő élethelyzetekhez vagy traumákhoz köthető.
A pánikroham hasonlíthat életveszélyes, sürgős orvosi segítséget igénylő állapotokhoz is. Ilyenkor nagyon fontos, hogy kizárják a tüdő és/vagy a szív érintettségét. Ha tehát valaki a környezetünkben mellkasi fájdalommal járó rosszullétre panaszkodik, tárcsázzuk a 112-t és hívjunk neki mielőbbi segítséget. Ha pedig egyértelműen pánikrohamról van szó, legyünk empatikusak és igyekeztünk megnyugtatni az érintettet. Beszéljünk hozzá lassan, próbáljuk irányítani a légzését, fogjuk meg a kezét, és minden lehetséges módon éreztessük vele azt, hogy biztonságban van.
Fontos, hogy merjünk szakértőhöz fordulni
A pánikbetegség nem a gyengeség jele, ezért semmi okunk arra, hogy szégyelljük és titkoljuk. Azért is különösen fontos, hogy merjünk orvosi segítséget kérni, mert a problémát egyedül igen nehéz – ha nem lehetetlen – leküzdeni. A pánikzavar azonban gyógyítható, szóval ha pánikrohamok gyötörnek minket, forduljunk a háziorvosunkhoz, vagy keressünk fel egy pszichológust/pszichiátert – tanácsolja az NNK.
Mint írták, számos módszer segíthet a pánikrohamok kezelésében, a választott szakember azonban segít a számunkra legmegfelelőbb terápia megtalálásában és a különböző relaxációs technikák elsajátításában. A gyógyulás útjára lépve idővel megtanuljuk kontrollálni, illetve megelőzni a rohamokat.
A kezelésnek gyakran része a kognitív viselkedésterápia és az autogén tréning. Egyes esetekben azonban gyógyszerre is szükség lehet.
