Az emésztőszervi panaszokkal küzdő betegek gyakran számolnak be az életüket beárnyékoló tartós, megoldatlan feszültségekről. A bél ugyanis fájdalom, puffadás, gyomorégés, hányinger, székelési zavarok útján jelzi, ha valami nincs rendben. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai központ gasztroenterológus, belgyógyász, háziorvos szakorvosa szerint a bél és agy kölcsönösen befolyásolja egymás állapotát.
Amikor jelez az emésztőrendszer
"A köznyelvben gyakran használt kifejezéseink (nem veszi be a gyomra, a begyében van) nagyszerűen tükrözik, hogy a feszültségek, megoldatlan problémák emésztőszervünkre is hatást gyakorolnak. Ugyanakkor minden ember másként, csakis rá jellemző módon éli meg akár a legegyszerűbb élményeket is. József Attila szavaival élve: Külön világot alkotok magam" – mondja dr. Pászthory Erzsébet, példaként említve, hogy egy állásinterjún az egyik ember önbizalommal telve, könnyedén teljesít, míg a másik előtte napokig szorong, álmatlanságtól szenved, és akár enni sem tud.
Információs hálózat – így hat a környezet az emésztőrendszerre
A környezeti hatások meghatározó jelentőségűek belső szerveink, így emésztőrendszerünk működése szempontjából is, mely az agy a limbikus rendszere, az agykéreg homloklebenyi területe, hormonális és vegetatív idegi pályák által alkotott információs hálózaton keresztül érvényesül. Pászthory doktornő szerint a korszerű képalkotó és elektrofiziológiai vizsgálati módszereknek köszönhetően ez a rendszer az utóbbi évtizedekben a tudományos kutatások egyik fókuszpontjává vált. Ennek köszönhetően egyre többet tudunk a testi és lelki folyamatok összefüggéseiről, ami a gyógyítás szemléletében is változást jelent.
A külvilágtól a limbikus rendszerig
"Az érzékszervek által regisztrált ingereket az idegpályák először a limbikus rendszerbe szállítják. Ez, mint neve is mutatja (limbus=határ), az agy azon területe, amely az agykéreg és agytörzs között helyezkedik el és több, egymással együttműködő idegsejt-csoport alkotja. A születés után indul fejlődésnek, amit a csecsemő genetikai adottságai és az őt ért élmények együttesen irányítanak. Itt születnek az emlékek által is befolyásolt elsődleges reakciók, mint düh, öröm, félelem, fájdalom, és itt van a zsigerek működését irányító hormonális és vegetatív idegi agyi központ is" – ismerteti a gasztroenterológus szakember.
Az érzékszervekből induló idegpályák első átkapcsoló állomása a talamusz nevű terület, ahol az információk összegződnek, integrálódnak (Az érzékelő pályák innen aztán továbbhaladnak az agykérgi központok felé, ahol az ingerek tudatosulnak. Kivétel a szaglópálya, mert ez a limbikus rendszerben véget is ér.)
A talamuszban kialakult elsődleges érzetek útja innen az amigdala (mandulamag) nevű páros magcsoportba vezet, ami a félelem, szorongás, érzelmek irányítója. Ezt a helyet az agy „füstjelzőjének” is nevezik – mondja dr. Pászthory Erzsébet, mert fő feladata annak meghatározása, hogy egy adott inger veszélyt jelent-e a szervezet számára. Ezt a hippokampuszból érkező visszajelzések alapján dönti el, ugyanis a hippokampusz tárolja a múltban megélt tapasztalatokat. Lényeges megértenünk, hogy az amigdala értékelése nem magától az ingertől függ, hanem az általa kiváltott érzelmektől és a hozzá kapcsolódó emlékektől! Az állásinterjú példájánál maradva, a már sok kudarcot megélt, borúlátó ember számára a szituáció félelmet kelt, míg sikeres, optimista társa csak kellemes izgalmat, kíváncsiságot érez. Ha az amigdala, a hippokampusszal történő „megbeszélés” után, veszélyesnek ítél egy helyzetet, vészjelzést küld a hipotalamusz felé, amely a bélműködés szabályozásának agyi központja.
A limbikus rendszertől a bélig
A limbikus rendszerben feldolgozott érzetek az agytörzsbe és az agyalapi mirigybe érkeznek, innen indulnak a zsigerek működését irányító vegetatív idegi és hormonális pályák. Nyugalomban a szervezet pihen, energiát épít be, regenerálódik, míg veszélyhelyzetben a küzdelemre összpontosít, az energiafelhasználás a szívműködés, légzés, az izomzat felé összpontosul, az emésztés pedig háttérbe szorul.
Vegetatív idegek és bél
"A vegetatív idegrendszer két, egymással lényegében ellentétes hatású alkotója a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer. Nyugalmi állapotban a paraszimpatikus hatás erősödik és az emésztés zavartalanul folyik. „Harci üzemmódban” a szimpatikus hatás erősödik: megemelkedik az adrenalinszint, ennek következtében szaporábban ver a szív, kitágulnak az izom-erek, emelkedik a vérnyomás, szaporább a légzés. Az emésztés ilyenkor ráér: csökken az emésztőnedv-termelés, romlik a bél vérellátása, a gyomorürülés és a vékonybél mozgásai lelassulnak. A vastagbélben inkább a perisztaltika erősödése tapasztalható" – mondja Pászthory doktornő, amiben hormonális hatások is szerepet játszanak. Ennek jeleit tapasztalhatjuk, mikor nem megy le egy falat sem a torkunkon, esetleg feszült helyzetekben a mosdóba kell szaladnunk.
Hormonok és bél
A hipotalamusz az agyalapi mirigyen át a mellékvesekéregben termelődő kortizol nevű hormon termelődését is irányítja, mely gyulladáscsökkentő, fájdalomérzet-csökkentő és energiafelszabadító (cukormobilizáló) hatása révén szintén meghatározó a veszélyhelyzetre adott azonnali válaszreakcióban. A tartósan magas kortizolszint ugyanakkor fokozza a bél gyulladásos hajlamát, erősíti a fájdalomérzetet.
"Ki lennénk tehát szolgáltatva a tudatalattink működésének? – merülhet fel bennünk a kérdés az elmondottak alapján. Korántsem, hiszen a limbikus rendszerből nem csak az agytörzs és zsigerek irányába, hanem felfelé, az agykéregbe is áramlanak az információk" – mondja dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai központ szakembere, aki cikksorozatunk következő részében arról osztja meg tapasztalatait, hogy prefrontális kontroll erősítése révén hogyan harmonizálhatjuk tudatosan bélműködésünket.
