Régen minden más volt?
A saját gyerekkorunkra hajlamosak vagyunk úgy visszaemlékezni, hogy akkor többnyire még rendben voltak a dolgok, nem kellett erőnket meghaladó feladatokkal küzdeni, azt tehettük, amihez éppen kedvünk volt, nem nyomasztottak a társadalom elvárásai. A valóságban persze a felhőtlen, boldog gyermekkor mindig is inkább csak a visszaemlékezésekben létezett, a felnövekvő nemzedéknek mindig meg kellett küzdeni a sokkal erősebb szülőkkel, a különféle fizikai és lelki kihívásokkal, amelyek az elmúlt századokban sem voltak ritkábbak, sőt.
A mai gyerekek fizikai biztonságban élnek, többségük anyagi értelemben nem nélkülöz, sokkal ritkább a bántalmazás, mint egy fél évszázaddal ezelőtt, a valaha okkal rettegett gyerekbetegségeket leküzdötte az orvostudomány. Ennek ellenére a mai gyerekek sokkal szorongóbbnak, idegesebbnek, türelmetlenebbnek mutatkoznak, mint a korábbi nemzedékek tagjai, és nemcsak mutatkoznak, hanem valójában többször betegszenek meg az úgynevezett pszichoszomatikus kórokban. Soha ennyit nem fájt a gyerekek feje, mint manapság, a testi okok nélkül fellépő hányinger, gyomorgörcs, szédülés a 10-12 évesek 60 %-át rendszeresen sújtja. Mind több a rosszul alvó, a szorongó, az agresszív, a fékezhetetlen, a hiperaktív gyerek. Mindezek a tünetek nagyrészt azért jelentkeznek, mert a gyerekek nem rendelkeznek azokkal a készségekkel és képességekkel, amelyek a stressz elkerülésében, oldásában és elviselésében nélkülözhetetlenek.
Egyre többet kell tudni
A problémák láttán a szülők, pedagógusok, pszichológusok hajlamosak arra, hogy a gyerekek terhelésének a csökkentését sürgessék, mondván, túl sokat kell tanulniuk már a kisiskolásoknak is. Ez azonban nem tűnik megvalósítható megoldásnak, hiszen az egymást követő nemzedékeknek vitathatatlanul egyre nagyobb tudásra van szükségük ahhoz, hogy eredménnyel tudjanak bekapcsolódni a munka világába, jó állást kapjanak, az elvárt színvonalon tudjanak élni.
Valószínűleg csak a másik út járható, nevezetesen a gyerekek stressztűrő képességének, problémamegoldó technikáinak fejlesztése, javítása. Annál is inkább erre van szükség, mivel az előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedekben a pszichés eredetű úgynevezett mentális betegségek kerülnek világviszonylatban a betegségek gyakorisági listáján az első helyre.
Mindezt persze sokkal könnyebb kijelenteni, mint megvalósítani. A mai szülők és a mai pedagógusok többsége a saját stressz problémáit is legfeljebb felismerni képes, ezek kezeléséhez csak nagyon kevesen rendelkeznek a megfelelő technikákkal. A mentálhigiéné, a lelki egészségvédelem igen fiatal és messze nem a szükséges tekintéllyel, elismertséggel rendelkező területe az egészségnevelésnek, a gyógyításnak.
Lusta vagy stresszes?
Az iskolai élettel összefüggő konfliktusok kezelésében nyilvánul meg leginkább a gyerekek alacsony stressztűrése, ez azonban nem jelenti azt, hogy az iskola a legsúlyosabb stresszforrás. Az alsó tagozatos években a gyerekek életében igen jelentős fejlődési folyamatok mennek végbe. Ilyenkor erősödnek meg a nemi szerepek, ekkor alapozódnak meg az erkölcsi fogalmak és az egész későbbi morális magatartás, ekkor térnek át az elvont gondolkodásra. Csak úgy "mellékesen" megtanulnak írni, olvasni, és kialakul az egész életre kiható öntudatuk. Sajnos, az iskola és gyakran a szülők is mindebből az írásra, olvasásra, általában a tanulásra összpontosítanak. A válási statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb házasság akkor bomlik fel, amikor a gyerekek hat-tíz évesek. Kritikus hatása lehet a lelki teherbíró képességre ezen kívül a szülők állásvesztése, költözködések, iskolaváltások. De még e súlyos terhek nélkül is ott vannak a napi kihívások: megfelelni a család és az iskola elvárásainak, a kortárs csoportban megfelelő helyet elérni, és nem utolsó sorban megvívni a kisebb-nagyobb csatákat a barátokkal, osztálytársakkal, testvérekkel, szülőkkel, pedagógusokkal.
A gyerek helyzete sem könnyebb
A témával foglalkozó szakemberek szerint a mai gyerekek a pszichés terheiket tekintve semmivel sincsenek könnyebb helyzetben, mint a felnőttek. Annyi előnnyel azonban mégis rendelkeznek, hogy nagyon fiatalok lévén, személyiségük, készségeik jobban formálhatók. Ehhez persze célirányos képzésre lenne szükség, aminek Magyarországon e pillanatban nyoma sincs. Természetesen a gyermeke sorsát felelősségteljesen alakító, érdeklődő és maga is változásra kész és képes szülő is nagyon sokat tehet.
Németországban, az Egyesült Államokban mind több intézmény foglalkozik a gyerekstressz kezelését elősegítő technikákkal, ezek tanításával. Ezeknek a programoknak az alapgondolata, hogy a bennünket érő kihívások feletti lamentálással nem megyünk semmire. A mi kedvünkért nem változik meg a világ, s amit a szülők még elkerülhettek - mert behunyták szemüket a változások előtt -, annak nagy része egyszerűen adottság lesz a gyerekek számára. Vagyis a stressz-szel mindenképpen kezdeni kell valamit, egyébként a stressz támad meg bennünket.
