A szakemberek újabban összefüggések után kutatnak a várandósság alatti anyai érzelmek és a fejlődési rendellenességek között. Korábban ilyen irányú feltételezés "a máglyára küldéssel" volt egyenértékű.
A kérdésfeltevésnél már csak az eredmények a meglepőbbek. Az anyák emocionális stresszállapotát ugyanis olyan nagy morfológiai eltérésekkel hozzák összefüggésbe, mint az újszülöttkori gyomor alsó kivezetésének szűkülete, az úgynevezett infantil pyloric stenose, a gyomorfekély, továbbá változatos gyermekkori pszichiátriai megbetegedések.
Váratlan traumák
Két nagy populáción végzett felmérés is azt mutatja, hogy a súlyos, váratlan traumák a másállapot első harmadában, mint például egy gyermek vagy egy közeli hozzátartozó halála, fokozott rizikót jelentenek olyan veleszületett megbetegedésekre, mint a nyitott gerincvelő és a farkastorok, valamint a szív és a máj megbetegedései.
Nem véletlen tehát, hogy a kismamáknak stresszmentes környezetet és életmódot kellene biztosítani. Ezt elsősorban a gyermek apja, de a hozzátartozók és a munkatársak is garantálhatják.
Más kutatások, amit például az amerikai Lou végzett, összefüggést mutattak ki a születés előtti stressz és a kisebb fejkörfogat, valamint a neurológiai problémák között.
Ez azt jelenti, hogy a születés előtti életidőben a babákat érő stressz káros hatással van agyuk fejlődésére. Ugyancsak vannak olyan vizsgálatok, amelyek a stressz és a későbbi skizofréniás megbetegedések között mutatnak ki összefüggést.
Egy kiváló holland kutató, Bea van der Bergh összefüggést talált a születés előtti stressz és az újszülöttkori motoros aktivitás között: a stresszelt babák gyakrabban sírnak, és nagyobb számban lesznek hiperaktívak.
A 8 és 9 éves korban megismételt vizsgálatok eltérő jellegű problémákat találtak a fiúknál és a lányoknál. A fiúkra jellemzőnek bizonyult a hiperaktivitás, az önkontrollzavar és az agresszivitás, míg a lányoknál a társas problémák voltak feltűnőek.
Többet sírnak
Egy másik kutatási irány azzal foglalkozik, hogy az anya emocionális stressze milyen hatással van a magzatra.
Kiderült, hogy az anya szorongása hatással van a magzat motoros aktivitására, a pulzusfrekvenciájára és a magatartásmintáira.
A depresszív anyák magzatai többet mozognak az anyaméhben, ugyanakkor a motoros fejlődésük elmarad a nem depressziós kismamák babáitól.
Az ellentmondás csak látszólagos.
A gyakoribb mozgás hátterében az anyai stresszre adott fokozott endorfintermelés áll. Az endorfinoknak fájdalomcsillapító és euforizáló hatásuk van.
A termelésükhöz nagy ingermennyiségre van szükség, amit a magzatok a mozgásokból származó vesztibuláris ingereken keresztül igyekeznek biztosítani. Ezért jó terápia a stressz oldására a zenehallgatással egybekötött hintaszékezés. VI.évf./3.sz.
