A vérszegénység és a vashiány fontos és gyakori társbetegségek, amelyek sok esetben együtt jelentkeznek a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Kutatások bizonyítják, hogy az ásványianyagszint-eltérések (a vas mellett a kálium, nátrium, és a magnézium) a szívelégtelenség szövődményei lehetnek.
Mit nevezünk szívelégtelenségnek?
A szívelégtelenség súlyos állapot, amely általában akkor fordul elő, amikor a szívizom károsodik, és a szív nem képes hatékonyan pumpálni a vért a szervezetbe. Jellemzően gyakoribb idősebb embereknél, akik sokszor más betegségekkel, például veseelégtelenséggel és cukorbetegséggel is küzdenek.
Tanulmányok kimutatták, hogy a kezeletlen vashiány a szívelégtelenségben szenvedők rosszabb egészségi állapotához vezet. A betegséggel járó élettani változások, a kezelésre alkalmazott gyógyszerek és a kísérő betegségek, mint a krónikus vesebetegség, megzavarhatják az ásványi anyagok egyensúlyát a szervezetben.
Emiatt:
- súlyosabbak lehetnek a szívelégtelenség tünetei,
- nagyobb az esély a kórházi kezelésre – akár az elhalálozásra is,
- romlik az életminőség,
- nehezített a testmozgás vagy a fizikai aktivitás.
A fentiek miatt a vashiány szűrése és kezelése ma már ajánlott és fontos része a szívelégtelenség kezelésének. A laboratóriumi vizsgálattal végzett teljes vérkép és vaspanel (hemoglobin, vas, ferritin és transzferrin) segíthet feltárni a lappangó vashiányt vagy a vérszegénységet.
Lappangó vashiánytól súlyosabbak a tünetek
Miért fontos a vas szívelégtelenség esetén?
A vas alapvető fontosságú a hemoglobin és a mioglobin termeléséhez, így az oxigén szállításához és felvételéhez. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a vashiány kezelése serkentheti a hemoglobin és a mioglobin termelését, ezzel pedig javíthatja a szív- és vázizomsejtek, valamint a vesecsatornák funkcióit. Mivel a vashiány és a szívelégtelenség számos hasonló tünettel jár, nem csoda, hogy gyakran rejtve marad a kórosan alacsony vasszint.
Ilyen tünetek lehetnek:
- fáradtság és alacsony energiaszint,
- szédülés, általános gyengeség érzése,
- koncentrációs nehézség,
- légszomj,
- fejfájás,
- gyors szívverés,
- sápadt bőr,
- hideg kezek és lábak.
Szívelégtelenségben szenvedőknél a vashiány lehetséges okai egyebek között a nem kielégítő táplálkozás; a felszívódási zavar; a vasraktárak hibás mobilizálása; a szív eredetű cachexia (kóros lesoványodás); valamint az aszpirin és az orális antikoagulánsok szedése, amelyek gyomor- és bélrendszeri vérzést okozhatnak. Mindezek következtében a vasraktárak kiürülnek, és vashiány alakul ki.
A szívelégtelenség és a vashiány közötti kapcsolat tudományosan is egyre nagyobb figyelmet kap, mivel a vashiány jelentős hatással van a betegek életminőségére.
A vérszegénység mellett a krónikus vesebetegség is gyakran együtt jár szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.
A vasbevitel növelésére számos módszer létezik
Az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásnak kiemelten fontos szerepe van a vasbevitelben.
Törekedjünk arra, hogy az étrendünk nagy mennyiségben tartalmazza a következő összetevőket.
- Húsfélék: marha- és sertéshús, (belsőségek, például a máj).
- Baromfi: csirke, pulyka és kacsa (máj).
- Halak, különösen kagylók, szardínia és szardella.
- A káposztafélék családjába tartozó leveles zöld növények (brokkoli, kelkáposzta).
- Hüvelyesek.
A táplálkozás szerepe a vashiány megelőzésében jelentős, mivel kiegyensúlyozott étkezéssel a vashiányos állapot elkerülhető.
Kialakult vashiányban vagy vérszegénységben azonban már orális vaspótlásra van szükség. A vaspótló megválasztásakor a cél az, hogy a szívelégtelenségben szenvedő beteg kellően hosszú ideig tudja szedni a vasat, azaz a hatékonyság mellett jól tolerálható, kényelmes és biztonságos legyen a készítmény.
A szívelégtelenséghez társuló súlyos vashiány kezelésére a nagy dózisú intravénás vas alkalmazását javasolják az orvosi protokollok a tünetek és az életminőség javítása, valamint az alapbetegség romlása miatt szükségessé váló kórházi kezelések gyakoriságának csökkentése érdekében.
A szívelégtelenségben szenvedő betegek számára elkerülhetetlen a vérszegénység és vashiány folyamatos ellenőrzése, amivel az alapbetegség kezelése is hatékonyabbá válhat.
