„Kulcsfontosságú, hogy megértsük, egyes emberek miért hajlamosabbak a korral összefüggő betegségekre, mint mások. Ezáltal ugyanis módot találhatunk arra, hogy ne csupán hosszú életet biztosítsunk az érintettek számára, de egészséges életet is, ahogy öregszenek” – idézi Ravinder Anand-Ivell professzort a Nottinghami Egyetem közleménye. A kutató szerint nagy előrelépést hozhat a területen legújabb tanulmányuk, amelyben bemutatják, hogy férfiak esetében egy hormon szintjének meghatározása akár már fiatalkorban hasznos támpontot nyújthat ahhoz, hogy feltárják, kik tartoznak kockázati csoportba későbbi krónikus megbetegedések szempontjából, legyen szó akár csontritkulásról, merevedési zavarokról, cukorbetegségről vagy szív- és érrendszeri kórképekről.
Állandó hormonszint mutathat utat
Ez a hormon, az ISNL3 egyike az inzulinszerű peptideknek. Hasonlóan a tesztoszteronhoz ez is a herékben termelődik a férfiak szervezetében. Ellentétben azonban a tesztoszteronnal, amelynek szintje folyamatosan változik az élet során, az ISNL3 szintje hosszú távon is viszonylag állandó a pubertástól kezdve. Magyarán akinek fiatal korában alacsony az ISNL3-szintje, annak idősen is alacsony marad, míg akinek magas, annak később is magas lesz. Legalábbis ezt mutatták ki Ravinder Anand-Ivell és munkatársai egy háromezer európai férfi bevonásával készült kutatás során. A résztvevőktől két alkalommal vettek vért négy év különbséggel, abból kimutatva az ISNL3 szintjét.
Mivel pedig az alacsony ISNL3-szint többféle korral összefüggő betegség kialakulásának emelkedett kockázatával is kapcsolatba hozható, a nottinghami kutatók felfedezése komoly potenciált tár fel. Ha ugyanis egy fiatal férfinek alacsony a hormonszintje, úgy valószínűsítető, hogy a kor előrehaladtával fogékonyabb lesz az említett megbetegedésekre, ennélfogva érdemes jobban odafigyelnie a megelőzési lehetőségekre. „Felfedezésünk fontos lépés, amely nemcsak ahhoz mutat utat, hogy hogyan segítsünk az embereknek egyénileg, de ahhoz is, hogy hogyan enyhítsük az egészségügyi ellátási krízist, amellyel társadalmi szinten kell szembenéznünk” – hangsúlyozta Ravinder Anand-Ivell.
A tanulmány a Frontiers in Endocrinology című tudományos folyóiratban jelent meg. Richard Ivell professzor, a tanulmány első szerzője elmondta, most, hogy már ismerik az ISNL3 szintjének jelentőségét a betegség-előrejelzésben, azt tervezik kutatni, hogy milyen tényezők befolyásolják azt. A meglévő kutatási eredmények arra utalnak, hogy a táplálkozás a korai életévekben mindenképpen fontos szerepet játszik, de számos egyéb tényezőnek is kihatással lehet a hormon szintjére, beleértve például genetikai adottságokat és különféle környezeti hatásokat egyaránt.
