Megható történetet osztott meg a The Guardian Martha Einersonról és fiáról, Jonathan Tallertről. A nő 19 éves korában, első éves egyetemistaként szülte meg fiát, ám mivel a gyermek apja elhagyta őt, a fiatal anya – családja támogatásával – az örökbeadás mellett döntött. Aztán 62 évesen, két és fél hónappal a nyugdíjba vonulása után a nő kapott egy e-mailt, amelyet egykori kollégája továbbított neki azzal a megjegyzéssel, hogy „ez nagyon fontosnak tűnik”. A Jonathan Tallert által írt levél így kezdődött: „Martha Einerson fia vagyok.”
A váratlan üzenet hatására a nő adrenalinszintje az egekbe szökött, szíve pedig hevesebben kezdett verni. A hírt azonnal megosztotta férjével, James-szel, illetve nővéreivel. Azon az estén, amikor lefeküdni készült, kinézett az ablakon, és egy dupla szivárványt látott az égen. Arra gondolt, hogy ez egy jel, ezért megírta a választ: „Istenem, amikor utoljára láttalak, még aprócska voltál.” Így vált Martha végül 62 évesen anyává.
„Elképzeltem, milyen lenne, ha bejönne az ajtón”
A nő az örökbe adáskor úgy döntött, hogy soha nem fogja megkeresni a fiát, hiszen ő egy másik család gyermekeként fog felnőni. Martha ugyanakkor regisztráltatta adatait az örökbefogadási ügynökségeknél, hogy fia felnőve megtalálhassa majd őt, ha szeretné.
Az anya egyébként a szülés után még láthatta a babáját, azt viszont nem engedték meg neki, hogy meg is érintse. A csecsemőből később már csak a vörös arcára és a sötét hajára emlékezett. A nőnek nem született több gyermeke. Bár férjével fantasztikus kapcsolatot ápol, tőle nem sikerült teherbe esnie, ezért inkább mindketten a karrierükre koncentráltak. Marthából egy interperszonális kommunikációra és személyes kapcsolatokra specializálódott professzor vált.
A nő bevallotta, hogy néhány évente eszébe jutott gyermeke. Ilyenkor azon töprengett, vajon a fia jól van-e, él-e még. Gyakran elképzelte azt is, vajon milyen lenne, ha a fiú egyszer csak belépne az ajtón.
„Sok bennünk a hasonlóság”
A fiú levele óta már két év telt el. Az anya és a fia gyakran beszélgetnek egymással telefonon és videóhíváson keresztül, folyamatosan tartják a kapcsolatot. „Az első telefonhívásunk során szinte azonnal egy húron pendültünk. Megnyíltunk egymásnak, sokat meséltünk magunkról.” A férfi tavaly menyasszonyát is bemutatta anyjának.
Azt is felfedezték már, hogy mennyi hasonlóság van kettőjükben: mindketten imádják a zenét, és ugyanaz a kedvenc édességük is. „Mindkettőnknek nagyon nehezen indult az egyetem, de végül nagyon jól teljesítettünk. Szeretünk továbbá pizzát készíteni, évek óta dolgozunk azon, hogy tökéletesítsük házi pizzatésztánkat” – mondta el.
A férfi egyelőre Marthának szólítja az anyját, de egyszer talán, ha igazán közel kerülnek egymáshoz, anyának kezdi majd hívni őt. A nő egyébként azt mondta, hogy az utóbbi években jelentősen megváltozott az élete, de határozottan jó irányba. Amióta fia rátalált, békésebbek és örömtelibbek a napjai.
