„Úgy gondolom, mindenképpen érdemes elfogadni azt az érzést, hogy ha valami jónak vége lesz, az szomorúságot, lehangoltságot kelthet bennünk, hiszen általában nem szeretnénk, hogy elmúljon a jó élmény. Ez különösen igaz olyan intenzív élmények esetén, mint például a nyaralás. Úgy pedig különösen nehéz a visszatérés, ha a hazaérkezés másnapján már dolgozni kell mennünk, hiszen ilyenkor túl nagy a kontraszt a két állapotunk, a nyaralós-pihenős és a hétköznapi-dolgozós között” – vázolta fel a problémát Pollák Éva pszichológus, a Mindwell Központ szakmai vezetője, aki néhány tanácsot is megfogalmazott a nyárvégi letargia leküzdéséhez.
Hagyj időt az átállásra!
Ahogy a ráhangolódáshoz sem árt 1-2 nap átmenet, úgy az optimális az lenne, ha a lecsengéshez is hagyhatnánk némi időt. Ám még ha bele is fér a költségvetésbe, manapság a nyaralás sok családnál rövidebb ideig tart, úgyhogy nincs is igazán idő átkapcsolni, teljesen letenni a hétköznapi feszültségeinket.
Nemcsak a nyaralási üzemmódba álláshoz is kell idő, a hazatérésre is ajánlott már egy-két nappal előtte készülni. Például ide tartozik az is, hogy eldöntjük, kinek milyen szuvenírt viszünk haza” - javasolta a pszichológus.
Legyen miért várni a hazautat!
„Segíthet az is, hogy ha a hazafelé tartó útszakaszon is találunk valami érdekeset, ahol meg is állhatunk, további élményt gyűjthetünk be. És mindenképpen szuper, ha a hazatérésünkhöz is tudunk kötni valamilyen pozitív eseményt, például, hogy éppen megérik a barack a kertünkben, vagy utazás utánra tartogatunk egy régóta vágyott színházi vagy koncertélményt, amelyet szintén lehet várni” – tanácsolta a szakértő.
Pollák Éva kitért arra is, hogy a gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint a felnőttek, így őket kevésbé szomorítja el a nyaralás vége – vagy legalábbis nem tart olyan sokáig a lehangoltság, amennyiben a szülők jó partnerek ebben. „A legtöbb gyerek szívesen tér haza a szobájába, a játékai közé, a nagyobbak pedig szívesen találkoznak újra a barátaikkal” – mutatott rá.
Legyen szó akár egy kirándulásról, üzleti útról, vagy csupán a mindennapi munkába járásról, utólag gyakran érezhetjük azt, mintha az odaút több ideig tartott volna, mint a dolgunk végeztével hazatérni, noha az útvonal – és így a távolság is–- mindkét alkalommal azonos volt. A különös jelenség a tudomány előtt sem ismeretlen. Mutatjuk, mi lehet rá a magyarázat.
Idézd fel a jó emlékeket!
A mai digitalizált világban már jellemzően nagyon sok dokumentáció készül egy nyaralásról. Fotók és videók tömkelege, amelyet hazatérve elkezdhetünk rendszerezni – de úgy, hogy ez ne bánkódást okozzon, hanem utólagos örömet, hogy mindezt átélhettük. Sőt: már a hazaúton is beszélhetünk az élményeinkről, ez ugyanis segíti a feldolgozást, és előkészíti a megérkezést. Hazaérkezés után nézegessük gyakran az emlékbe hazahozott tárgyakat, illetve meséljünk minél többet az átélt élményeinkről elmesélni a családtagoknak, barátoknak.
Ne tervezd azonnal a következő utazást!
Ahogy hazaértek, sokan legszívesebben már tervezgetnék is a következő utazást, annyira a visszavágynak. A Mindwell szakértője szerint azonban ez nem annyira szerencsés.
Érdemes még egy kicsit »hatni« hagyni a nyaralás élményeit, azokat feldolgozni, valamint az otthonlét örömét is megélni, főleg, ha nem kell azonnal dolgozniuk a felnőtteknek. Fontos azt is átélni, hogy jó otthon lenni is, hiszen nem csak a nyaralás alatt érezheti jól magát együtt a család. Ugyanúgy lehet kártyázni, társasozni, együtt reggelizni, nagyokat beszélgetni – ezeket érdemes átmenteni az utazási élményekből otthonra is. Természetesen beszélhetünk arról, hogy jövőre is szeretnénk nyaralni, de a fókusz egyelőre maradjon a mostani nyáron, hiszen még tart, és bár már túl vagyunk a nyaraláson, de még van lehetőség lazítani, kikapcsolódni” – tette hozzá a pszichológus.
