Az utóbbi években számos, a szerzett tulajdonságok öröklődésével kapcsolatos tanulmány látott napvilágot, ami felvetette annak lehetőségét, hogy nagyszüleink vagy szüleink életmódja és táplálkozási szokásai az utódok egészségi állapotát is befolyásolhatják.
A hormonális bevésődés következő generációkra történő továbbadását már csak amiatt is érdemes komolyan venni, mert környezetünkben egyre szaporodnak a nem természetes eredetű, szintetikus vegyületek, amelyek így tovább növelhetik a cukorbetegség, az asztma, a szív- és érrendszeri betegségek vagy a daganatok gyermekeinkben és unokáinkban történő megjelenésének kockázatát. Az [origo] Egészség rovatának Csaba György, a Semmelweis Egyetem professzora nyilatkozott, akinek nemrég jelent meg a témával kapcsolatos összefoglaló tanulmánya.
Hormonal imprinting: phylogeny, ontogeny, diseases and possible role in present-day human evolution - A Cell Biochemistry and Function című folyóiratban megjelent angol nyelvű cikk kivonata
Csaba György (Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet) és munkatársai a hetvenes években kezdett vizsgálataikban figyeltek fel arra, hogy az emlősök életében vannak olyan kritikus periódusok, amelyekben egy kémiai hatás - például egy hormon - úgynevezett bevésődést (imprintinget) hozhat létre. Ez azt jelenti, hogy szervezetünk egy-egy sejtje később is "emlékezhet" a hormonnal vagy más kémiai anyaggal való első találkozásra, a sejt jelfogó molekuláiban (receptoraiban) pedig olyan változások jönnek létre, amelyek később döntően befolyásolhatják a szervezet működését. A legfontosabb kritikus periódus a születés körüli (perinatális) időszak, mivel az ekkor történő bevésődés hatása akár egy életre is szólhat. A nyolcvanas években azt is sikerült kideríteni, hogy a bevésődés szempontjából a szoptatásról történő elválasztás időszaka, később pedig a serdülőkori imprinting is ugyanilyen meghatározó lehet az osztódásukat folyamatosan megtartó sejtekben, az első generációt ért hatás pedig megmutatkozhat az utódokban is, méghozzá anélkül, hogy őket bármilyen közvetlen hatás érte volna (ez az ún. transzgenerációs hatás).
"A hormonális bevésődéssel kapcsolatos kutatásaink kezdetét a Tetrahymena nevű egysejtűvel végzett megfigyeléseink jelentették: ekkor vettük észre először, hogy a sejt képes "megjegyezni" a kívülről bejuttatott hormonokkal történő találkozást, majd ez a tudás később az utódgenerációknak is átadódik" - mondja Csaba György. "Ebből adódott számunkra a következtetés, hogy a bevésődés folyamata talán az emlősökben is hasonlóan működhet, vagyis a felnőtt állatok sejtjei a születés körül őket ért hatások függvényében már máshogy reagálhatnak egyes ingerekre, mint azok az állatok, amelyek nem ért hasonló hatás. Az emberek esetében szintén nagy jelentősége lehet ezeknek a folyamatoknak: a táplálkozástól függően megváltozhatnak olyan tulajdonságok is, amelyek az emberi fajon belül többnyire megegyeznek: jó példa erre az első havivérzés és az emlőfejlődés időpontjának eltolódása az USA sok szóját fogyasztó lakosságában, vagy a szexuális indexek európaitól való eltérése az évezredek óta sok szóját fogyasztó kelet-ázsiai népcsoportoknál. Ez természetesen még nem feltétlenül jelent problémát, hiszen az ember evolúciós és társadalmi fejlettségével párhuzamosan az is változik, hogy mit tekintünk "normálisnak", ezzel szemben aggodalomra adhat okot, hogy a transzgenerációs hatások következtében jelentősen nőhet a már most is népbetegségnek számító cukorbetegség, asztma, vagy a daganatok kialakulásának kockázata."
A hormonális imprinting hatását inzulinnal kezelt patkányok esetében az első, néhány esetben pedig a második utódgenerációban is sikerült kimutatni. A további vizsgálatok alátámasztották, hogy a transzgenerációs hatás az inzulin-rezisztenciát kialakító alloxán esetében is érvényesül (ez az anyag számos utódgeneráción keresztül növelte a cukorbetegségre való érzékenységet). Az újszülött állatoknak adott pajzsmirigy-hormon (tiroxin) a következő generációban csökkentette a pajzsmirigyserkentő hormon (TSH) koncentrációját, az egyik gomba-, illetve rovarölő szerről pedig bebizonyosodott, hogy még a negyedik utódgenerációban is károsítja a hímivarsejtek képzését. A terhesség alatt adott mellékvesekéreg-hormon három generáción keresztül okozott alacsony születési súlyt, felnőtt korban pedig megnövelte a kísérleti állatok vér inzulin- és vércukorszintjét (hiperinzulinéma és hiperglikémia). Ezek az állatkísérleti eredmények hívták fel a figyelmet arra, hogy fontos lenne emberben is tanulmányozni az esetleges transzgenerációs hatásokat. (tovább>>) http://egeszseg.origo.hu/cikk/0725/147006/20070621nagyszuleink_2.htm
origo.hu
(2007.11.14. 10:19)
