A kismedencei szervek egészséges elhelyezkedésében kulcsszerep jut a medencefenék izomzatának, amely stabil alátámasztást biztosít. Ha azonban a medencefenék meggyengül, a többi között méhsüllyedés, avagy méhprolapszus alakulhat ki szövődményként. Ilyen esetben a méhtest beesik a hüvelybe, sőt, előrehaladott stádiumban akár ki is türemkedhet azon keresztül. Mindennek következményei az enyhe diszkomforttól az életminőséget is alapjaiban rontó következményekig terjedhetnek, a kezelési lehetőségeket viszont nagyban meghatározza, hogy az érintett nők milyen stádiumban fordulnak orvoshoz. Magyarán fontos mielőbb felismerni az intő jeleket, és nem szabad megvárni a segítségkéréssel az állapot súlyosbodását.
A méhsüllyedés korai tünetei
Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy mint az a Clevelandi Klinika vonatkozó leírásában olvasható, a méhsüllyedés elsődleges kockázati faktora az életkor. A változókorral járó hormonális változások, az ösztrogénszint csökkenése meglehetősen negatívan hat a medencefenék izmaira, így prolapszus is legtöbbször a menopauzán már túl lévő nőknél jelentkezik. Ezzel együtt szintén megviselheti a támasztószöveteket a hüvelyi szülés, különösen akkor, ha az első gyermek az anya idősebb korában születik meg csupán. További rizikótényező az elhízás, a krónikus székrekedés, vagy éppen az, ha például foglalkozásából eredően egy nőnek gyakran kell nehezet emelnie.
Az enyhe méhsüllyedés nem mindig okoz észlelhető tüneteket, ahogy azonban súlyosbodik az érintett állapota, egyre markánsabb panaszok jelentkezhetnek. E körben említhető:
- hüvelyi, ágyéki diszkomfort: elnehezedett érzés, teltség, nyomó érzés
- kismedencei, alhasi vagy derékfájdalom
- szex közben érzett fájdalom
- nehézség tampon vagy egyéb applikátor felhelyezésekor a hüvelybe
- székrekedés
- vizeletürítési zavarok: inkontinencia, gyakori vagy sürgető vizelési inger
- a méhszövet ki is türemkedhet a hüvelynyíláson keresztül
Kezelési lehetőségek
A méhsüllyedés stádiumától függően többféle kezelési módszer is szóba jöhet. Enyhe panaszok esetén rendszeres mélyizomtornával, úgynevezett Kegel-gyakorlatokkal kellően megerősíthető a medencefenék, továbbá fontos az egészséges testsúly elérése és megőrzése, valamint a székrekedés megelőzése bőséges folyadék- és rostbevitellel. Ugyancsak javasolhat a kezelőorvos hüvelyi pesszáriumot, amely rugalmas gyűrűként a méhnyak alá felhelyezve megfelelő pozícióban tartja a méhet. A pesszárium átmenetileg tehermentesíti a gátizomzatot, így a megnyúlt szövetek elkezdhetnek zsugorodni. Súlyos fokú prolapszus esetén viszont műtéti beavatkozásra van szükség, amely vagy a méh eltávolítását (hiszterektómia), vagy a szerv eredeti helyzetébe való visszahelyezését célozza.
