A PMS vagy premenstruációs szindróma a havivérzés közeledtével jelentkező változatos panaszok összefoglaló neve. A nők egy részénél nem olyan komoly a dolog: kis mellfeszülést tapasztalnak, megnő az édesség iránti vágyuk, esetleg fáradékonyabbak a szokásosnál. Sokaknak azonban ennél jóval problémásabbak a menstruáció előtti napok, és akár a hétköznapi tevékenységek elvégzése is nehezebb lehet számukra. Bár azt egyelőre nem tudni, hogy pontosan mi állhat a PMS hátterében, több olyan faktor is van, amely hozzájárulhat a kialakulásához. Íme, néhány lehetséges mögöttes tényező:
- hormonális változások - a PMS bizonyos tünetei a hormonális változásokkal együtt alakulnak. Terhesség idejére, illetve a menopauzát követően megszűnnek a panaszok.
- az agyban történő kémiai változások - a szerotonin nevű neurotranszmitter (idegi ingerületátvivő anyag) szintjének változása például előidézhet egyes PMS-tüneteket. Ha túl alacsony a szerotonin szintje, akkor nagyobb a veszélye a premenstruációs depresszió kialakulásának, valamint a fáradtságnak, az étel utáni sóvárgásnak és az alvászavaroknak.
- depresszió - a súlyos PMS-ben szenvedő nők egy része depresszióban szenved, csak még nem diagnosztizálták. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a depresszió önmagában nem tehető felelőssé minden PMS-tünetért.
Ez még "csak" PMS, vagy már PMDD?
A PMS tünetei nagyjából 1-2 héttel a vérzést megelőzően jelentkeznek, és ahogy elkezdődik a menstruáció, megszűnnek. Fizikai, valamint érzelmi, viselkedésbeli panaszok is tapasztalhatóak ilyenkor. A lehetséges fizikai tünetek között szerepel egyebek mellett az ízületi vagy izomfájdalom, a fejfájás, a fáradtság, a folyadék-visszatartással összefüggő súlygyarapodás, a puffadás, a mellérzékenység, az akné fellángolása, a székrekedés vagy hasmenés, illetve az alkoholintolerancia is. Az érzelmi, viselkedésbeli szimptómák ugyancsak széles skálán mozognak: feszültség vagy szorongás, depressziós hangulat, hangulatváltozások, ingerlékenység vagy düh, étvágytalanság, álmatlanság, a koncentrációs képesség romlása, a libidó megváltozása és a társadalmi elszigetelődés jellemzi az érintettek mindennapjait a vérzés előtt. "Elsárkányosodik" - sajnos nagyon elterjedt, hogy ezzel a csúnya és sértő kifejezéssel illetik a nőket, akik, küzdve a PMS lelki tényezőivel, hol szomorúan merednek maguk elé, hol haragosan kiabálnak valakivel.
Közepes erősségű vagy súlyos premenstruációs tüneteket a nők 20-40 százaléka tapasztal, 3-8 százalékuknál azonban olyan intenzívek a panaszok, hogy emiatt képtelenek megfelelően funkcionálni a munkahelyen, otthon vagy a párkapcsolatban, és a mentális jóllétük is veszélybe kerül. Ilyenkor már PMDD-ről beszélünk, amelynek pontos oka a PMS-hez hasonlóan egyelőre ismeretlen. Ugyan a PMDD-nek vannak testi tünetei (így a puffadás, a fej- és hátfájás, az izomgörcsök vagy a szempanaszok), mégis inkább a lelki oldala domináns, hiszen komoly érzelmi, viselkedésbeli panaszokat okoz. Jellemző a hangulatingadozás (beleértve az ingerlékenységet, a depressziót, az idegességet és a szorongást), a koncentrációs nehézségek, a sírógörcsök, a paranoia, a feledékenység, a fokozott érzékenység, a pánikrohamok, az öngyilkossági gondolatok és az érdeklődés elvesztése. Általában egy héttel a vérzés előtt kezdi rosszul érezni magát a beteg, és az enyhén szólva sem kellemes állapot a menstruáció első pár napjáig ki is tart. Fontos megjegyezni, hogy a PMDD krónikus állapot, amelyet kezelni kell: a gyógyszeres terápia mellett sokat segíthetnek az életmódbeli változtatások.
Segíts magadon...?
Visszatérve a PMS-re: sokan nemes egyszerűséggel azt mondják, hogy hiszti vagy képzelt betegség, holott egy valódi problémáról van szó, amit komolyan kell venni. Bár nem mindenkit visel meg annyira, még azok sem érdemlik meg, hogy mások elbagatellizálják a problémájukat, akik "olcsón" megússzák a PMS-t. Hiszen ilyenkor a nőknek sokszor minden erejükre szükségük van, hogy egyben tartsák magukat. Már ha egyáltalán sikerül.
A legtöbb esetben egyébként ahhoz, hogy jobban vagy jól legyünk, elegendő odafigyelni néhány dologra. Például arra, hogy az étrendünk legyen egészséges, kiegyensúlyozott: fogyasszunk sok zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonafélét, kerüljük viszont az alkoholt, a koffeint , és az olyan fogásokat, amikben sok a só vagy a cukor. Naponta mozogjunk legalább harminc percet, így javul a hangulatunk, oldódik a bennünk felgyülemlő feszültség, nem mellesleg a rendszeres sport a testi egészség egyik záloga is. Ne feledkezzünk meg a stresszcsökkentésről sem, mert az elengedhetetlen a mentális jóllétünk megőrzése, visszaállítása szempontjából. Próbáljunk ki légzőgyakorlatokat, relaxációs technikákat, de jótékony hatású a masszázs és a pihentető alvás is. A gyógynövények szintén segíthetnek, akár teaként fogyasztva, akár vény nélkül kapható készítmények összetevőjeként: a barátcserje például határozottan enyhíti a PMS lelki komponenseit, és a jellegzetes testi tünetek ellen is hatásos.
Irány az orvos! De mikor?
Ha a PMS az életmódbeli változtatások és a vény nélkül kapható készítmények ellenére ugyanúgy negatívan befolyásolja az egészségünket és ezáltal az életünket is, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. A diagnosztizálás nem könnyű. Egyrészt azért, mert - mint azt fentebb már említettük - nem ismertek a PMS pontos okai, másrészt a tünetei sem túl specifikusak. Mindazonáltal kijelenthető, hogy a menstruáció közeledtével erősödő, majd a havivérzés jelentkezésével megszűnő ciklikus panaszok döntőek a diagnózis felállításában. A ciklikusság felismerése céljából érdemes több hónapon át feljegyezni az egyes napokon tapasztalható tüneteket. Amennyiben ugyanis csak szórványosan észlelhetők, valószínűleg nem PMS-ről van szó. A diagnosztizálásnál más kóros állapotok (pl. pajzsmirigyproblémák, a havivérzés és a peteérési ciklus rendellenességei, endometriózis) kizárása is lényeges, ugyanúgy, ahogy a depresszió eredetének tisztázása.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ha beigazolódik a gyanú, és valóban PMS áll a háttérben, az orvos a páciens állapotának javítása érdekében hormontartalmú készítmények szedését javasolhatja, de külön-külön tünetenyhítő szerek (pl. feszültségoldó) is alkalmazhatóak. Ugyancsak sokat segít, ha betartjuk a fentebb már részletezett életmódszabályokat.
Legjobban: