A témával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat dr. Bérczy Judit, a Budai Endokrinközpont holisztikus szemléletű endokrinológus főorvosa foglalta össze.
A két legfontosabb hormon
A női nemi hormonok fő feladata egyrészt a másodlagos nemi jellegek kialakítása, a menstruációs ciklus szabályozása, a terhesség létrejöttének és megtartásának támogatása, valamint a tejtermelődés elősegítése. A két legfontosabb női nemi hormon az ösztrogén és a progeszteron.
Ösztrogén
Az ösztrogén felelős a másodlagos nemi jellegek kialakulásáért, valamint a peteérésért , így a ciklus első felében fokozottan termelődik. Terhesség esetén szintje megnő, hiszen akkor már a placenta is termeli. Gondot általában magas szintje okoz (az ösztrogéndominancia), mivel olyan betegségek kialakulásáért felelős, mint pl. az IR, a PCOS, a mióma.
Progeszteron
A ciklus második felében a progeszteroné a főszerep, mely az ösztrogén ellensúlyozója, és a tüszőrepedés után visszamaradt sárgatest termeli. A terhesség létrejöttét és megtartását támogatja, csökkent szintje esetén pedig nem jön létre terhesség, esetleg korai szakaszban vetéléssel végződik. Amennyiben nincs megtermékenyülés, úgy szintje rohamosan zuhan. Fontos, hogy az ösztrogén és a progeszteron szintje egyensúlyban legyen, máskülönben a harmónia felborul, és menstruációs zavarok, meddőség alakulhat ki.
FSH és LH
Igen jelentős női nemi hormon továbbá az FSH és az LH. Előbbi a tüszőérlelő hormon, mely a peteérésben játszik nagy szerepet, míg az LH a tüszőrepedésben (LH-csúcs), valamint utána a sárgatest megmaradását hivatott támogatni. A két hormon egymással - akárcsak az ösztrogén/progeszteron - egészséges esetben egyensúlyban van, más esetekben felmerül többek között az IR, a PCOS, a klimax, mellékvese-betegség, illetve petefészekdaganat gyanúja.
Prolaktin
Ezen hormonok mellett fontos szerepe van a prolaktinnak is, melynek mennyisége várandósság és szoptatás során nő meg, ugyanis a tejelválasztásért felel. Más esetekben szintje igen csekély, így ha várandósság/szoptatás nélkül megemelkedik a mennyisége, akkor teherbeesési nehézségeket és cikluszavarokat okozhat. Hátterében gyakran krónikus stressz húzódik, és jellemző tünete a tejcsorgás, valamint a női ciklus felborulása, a menstruáció tartós elmaradása, a meddőség és a vetélés.
Mit okoz a magas inzulinszint?
A magas inzulinszint egyre több nőt - és férfit - érint, így igen sokan kapják kezükhöz az inzulinrezisztencia diagnózisát. Sajnos az állapot amellett, hogy megfelelő terápia nélkül 2-es típusú cukorbetegséghez is vezethet, a női nemi hormonok szintjére is negatív hatást gyakorol. Ekkor ugyanis az FSH/LH szintje felborul, ráadásul gyakori, hogy a progeszteron szintje is lecsökken, melynek vezető tünete a menstruáció előtti barnás pecsételő vérzés. Amennyiben a tesztoszteron szintje túlsúlyba kerül a női nemi hormonokkal szemben, úgy nem megy végbe normál tüszőérés- és repedés, így folyadékkal teli ciszták is kialakulhatnak a petefészkekben, és létrejön a PCOS.
Még jelentősebb az ösztrogéndominancia
Mivel az állapot túlsúlyt eredményezhet (és fordítva), ezért az ösztrogéndominancia még jelentősebbé válik. - A zsírszövet remek ösztrogénraktár is egyben - tehát ha gyarapodik a testsúly, akkor nő az ösztrogén szintje és romlik az inzulinérzékenység - magyarázza dr. Bérczy Judit. Mivel a magas inzulinszint befolyásolja a női nemi működést, gyakori, amikor a benne szenvedő beteg menstruációs zavarokról, teherbeesési nehézségekről panaszkodik, melyek mellett olyan tünetek is felléphetnek, mint a hajhullás, a testsúly növekedése, a fokozott szőrnövekedés, valamint aknék megjelenése.
Hogy csökkenthető az inzulinszint?
Az inzulinszint csökkentésére az első számú kezelési mód az életmódterápia, mely személyre szabott diétát és rendszeres testmozgást jelent. Ezt kiegészíthetik különböző vitaminok, táplélékkiegészítők alkalmazása is (pl. barátcserje, inozitol, D-vitamin, mexikói yamgyökér), ha pedig súlyosabb mértékű inzulinrezisztenciával állunk szemben, akkor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, amellyel növelni lehet a sejtek inzulinérzékenységét.
