A migrén rejtélye
A migrén oka mindmáig tisztázatlan, pedig a betegség évezredek óta ismert. Az emberek törték a fejüket azon, mitől alakul ki és a testükön viselt mágikus képektől, talizmánoktól, illetve sámánoktól, varázslóktól remélték, hogy megvédik őket a fájdalmaktól.
A migrén keletkezésének elméletei
A migrénes roham első leírása Kr. e. 1. évszázadból származik: a fejfájások különféle fajtáit Kappadókiai Aretaiosz orvos különítette el először. A Kr. e. 2. évszázadban Galenus a migrén elnevezésére a "hemicrania" kifejezést használta.
Az első megalapozott elméletek a középkorból ismertek. Sok új elmélet merült fel a betegségről az arab, a zsidó és a perzsa térségben. Európában a kereszténység elterjedése óta szintén számos gondolat született a témával kapcsolatban. Galenusnak a betegségekről szóló tanítása alapján a különböző betegségek átfogó patogenetikai rendszerét fejlesztették ki. Eszerint a migrén keletkezését az epenedvek túlzott termelődésére vezették vissza. Okként - többek között - a túlságosan zsíros étkezést tételezték fel, ezért a terápia az epenedvek csökkentésére és a táplálkozás átállítására összpontosított.
Az aurával kísért migrén első leírását a 17. század elején Charles Le Pois-nál találjuk meg. Számos további tudományos munkában eléggé pontosan írták le ezt követően a migrénes roham különböző fázisait.
1860-ban állt elő Emil Du Bois-Reymond először azzal a hipotézissel, hogy a migrén "a szimpatikus idegrendszer túlzott aktivitására" vezethető vissza. Kortársa, W. Möllendorf azon a véleményen volt, hogy a migrénnek "érbénulási oka" van. További fontos hipotézist fogalmazott meg 1873-ban Edward Liveing. Ő a migrén kiváltójaként egy "idegrohamot" tételezett fel, ami hasonlóságot mutat az epilepszia keletkezésével. A továbbiakban még sok más patogenetikai tényező került szóba: öröklött hatások, fertőzések, önmérgeződés, vértolulás az agyba, a szem gyulladása stb.
A természet csodatevő nedve
A természetből származó orvosságok már régen is szerepet játszottak a fájdalmak leküzdésében. Így az acetilszalicilsavnak, az Aspirin hatóanyagának az eredete is az ókorig nyúlik vissza. Már a Kosz szigetén élt Hippokratesz (Kr.e. 460 - 377) ismerte a fűzfakéreg nedvének fájdalomcsillapító hatását, melyet a benne található hatóanyagra, a szalicilsavra lehet visszavezetni. Ez a nedv egészen a középkorig kedvelt természetes gyógyszer volt mindenféle fájdalom, különösen a fejfájás ellen. A gyógyfüves asszonyok kifőzték a fűzfakérget és ezt a keserű főzetet adták a fájdalomtól szenvedőknek. Később azonban a fűzfát az akkori időkben fontosabbnak ítélt célra, a kosárfonásra használták. A más célra történő kivágását, gyűjtését szigorúan büntették, így egy időre eltűnt ez a természetes gyógyszer.
A fűzfanedv gyógyító hatását akkor kezdték el újra kihasználni, amikor Napóleon 1806-ban kontinentális zárlatot rendelt el. Abban az időben a kinin volt a legelterjedtebb szer a láz ellen, de ezt a zárlat miatt nem lehetett Peruból Európába behozni. Pótszerre volt tehát szükség. 1828-ban Andreas Buchner, a müncheni gyógyszerészprofesszor a fűzfakéregből egy sárgás színű anyagot főzött ki, melyet szalicinnak nevezett el. Nem sokkal később, 1838-ban, kristályosítva, a szalicin szalicilsavvá nemesedett.
A szintetikus szalicilsav ipari előállítása 1874-ben indult meg, de az íze teljesen élvezhetetlen volt és nem ritkán a nyálkahártyákat is megtámadta. A megoldást 1897-ben találták meg Dr. Felix Hoffmann és munkatársai. Acetilezéssel, vagyis ecetsavat kötve a szalicilsavhoz, lényegesen tűrhetőbb acetilszalicilsavat állítottak elő. Így született meg a fejfájás elleni klasszikus gyógyszer, amelyet két évvel később Aspirin márkanéven szabadalmaztattak és vezettek be a német piacon.
Ma már a migrén, attól függően, hogy milyen erősségű, különböző típusú gyógyszerrel kezelhető. Enyhe és közepes migrénre paracetamol, naproxen, ibuprofen, diclofenac, valamint kombinált OTC gyógyszerek (pl. Saridon), szükség esetén dihydergotamin és triptanok; súlyos esetekre analgetikum kombinációk, sumatriptan, esetleg analgetikum, neuroleptikum, sedativum kombinációk; valamint a hányinger-hányás enyhítésére antiemetikumok.
