Idegtudósok egy csoportja megvizsgálta olyan emberek agyát, akik Parkinson-kórral , illetve két nagyon hasonló betegséggel küzdenek, hogy megállapítsák, az idegi válaszaik miképpen változnak meg bizonyos időn belül. A NIH’s Parkinson’s Disease Biomarkers Program által támogatott tanulmány a Neurology magazinban jelent meg, és új eszközt kínálhat a kísérleti gyógyszerek tesztelésére, amiknek célja a tünetek enyhítése és az agyat károsító folyamatok lassítása.
„Ha tudjuk, hogy a Parkinson esetében az agy specifikus régiói hanyatlani kezdenek már egy éven belül is, akkor új utak nyílnak a károsodás lassításnak orvosi módszereinek kifejlesztésében” – mondta David Vaillancourt, a University of Florida’s Department of Applied Physiology and Kinesiology professzora, a kutatás vezetője. „Olyan biomarkerek megismerésére van lehetőség, amiknek segítségével kiértékelhető, hogy egy kezelés milyen módosulásokat idéz elő a Parkinson okozta krónikus elváltozások esetében.”
A Parkinson-kór olyan neurodegeneratív betegség, mely az agy mozgásirányító idegsejtjeit pusztítja. Noha léteznek gyógyszerek, amik képesek csökkenteni a neuronok pusztulásának hatásait, a sejtek elhalását nem képesek megakadályozni. A klinikai vizsgálatok régóta csak arra tudtak támaszkodni, hogy megfigyelték, vajon egy terápia javítja-e a tüneteket, de ezek a tanulmányok nem tárták fel, hogy miképpen hatnak a kezelések az idegsejtek előrehaladott pusztulására.
Ennek folyománya, hogy bár egyes módszerek képesek voltak enyhíteni a tüneteket , hatékonyságuk sokat vesztett a betegség erejének fokozódásával. A friss tanulmány most úgy segíthet ezen a problémán, hogy mérhető célokat, úgynevezett biomarkereket ad a kutatók kezébe, hogy megállapítsák, vajon egy gyógyszer lassítja, vagy akár meg is állítja a kór fejlődését az agyban.
Dr. Vaillancourt csapata funkcionális mágneses rezonancia vizsgálatot (fMRI) végzett, hogy megvizsgálják egyes agyterületek aktivitását egészséges embereknél, Parkinson-kórban szenvedőknél és olyanoknál, akiknél kétféle - multiszisztémás atrófia (MSA) és a progresszív szupranukleáris bénulás (PSP) - atipikus Parkinson-kór volt jelen. Ezen betegeknél a tünetek nagyon hasonlóak voltak a Parkinson-kórban szenvedőkéhez.
A kiválasztott agyterületek a mozgás és az egyensúly szempontjából korábban megállapított kritikus régiók voltak. Egy év alatt kétszer végeztek az alanyokon kísérletet, miközben egy, a markuk szorítását vizsgáló tesztet kellett végrehajtaniuk.
Az egészséges embereknél nem történt változás az egy év alatt, míg a többieknél az érintett régiókban hanyatlás állt be a putamennek és az elsődleges motorikus kéregnek nevezett területeken. A korábbi kutatások alapján már tudható volt, hogy a betegség miatt ezek a területek nem működnek megfelelően, de most először állapították meg, hogy a helyzet az idő előrehaladtával romlik.
Az MSA betegeknél csökkent az aktivitás az elsődleges motorikus kéregben, a kiegészítő motorikus területeken és az elsődleges kisagyi területeken, míg a PSP betegeknél ugyanezen területeken valamint a putamenben.
A kutatók most azt remélik, felfedezésükből kiindulva a jövőben hatékonyabban lehetnek képesek az orvosok gyógyítani a sokak életét megkeserítő betegséget.
„Ezek a markerek lehetőséget teremtenek, hogy kiértékeljük a betegséget módosító gyógymódokat, mivel tudjuk, hogy a kontrollcsoportnál nem áll be változás egy év alatt, míg a pácienseknél igen. Láthatjuk majd, hogy egy módszer megakadályozza-e a változásokat, és ha igen, akkor az azt jelentheti, hogy képes megváltoztatni a betegséget is”.
Forrás: nih.gov
