Lábra illő cipőt készíteni beteg lábra bizony nem is olyan könnyű feladat. A bütyöknek, a kalapácsujjnak, az esetleges egyéb deformitásoknak a cipőben helyet kell biztosítani. A cipő ezért formájában - nagy valószínűséggel - nem követheti a divat vonalait, holott természetesen figyelembe kell venni - elsősorban - a hölgyek azon igényét, hogy még egy ortopéd cipő is legyen csinos.
Ahhoz, hogy a kalapácsujjnak elegendő helye legyen, a kaplit, azaz az orrmerevítőt meg kell emelni: a cipő orr-része ettől magasabbá válik. A cipő orr-részének mindig keménynek kell lennie, mert a bőrnek megvan az a sajátossága, hogy rugalmasságánál fogva, különösen nedves időben, az eredeti formájára áll vissza. Ha nem lenne a cipőben elöl merevítés, akkor a bőr fokozatosan ráfeszülne az egyébként is fájdalmas, irritált bőrfelületekre. Az előbbiekből az is következik, hogy az ortopéd cipő bőrének jól formálhatónak, jó tartásúnak kell lennie. (Nem "kesztyűbőrnek", ahogyan azt sokan szeretnék.)
A cipő másik nagyon érdekes ismertetőjele az ún. akcióhossz. A betegek, amikor elkészült ortopéd cipőjük, felpróbálják, sokszor kifogásolják, hogy lábbelijüket elszabták, mert a cipő körülbelül egy centiméterrel hosszabb, mint a lábuk. Ezt a bizonyos egy centimétert nevezzük akcióhossznak. Ez azért fontos, mert a cipő használat, "akció" közben - amikor a láb átgördül - kissé meghajlik, mintegy rátekeredik a lábra, ezért megrövidül. Bizonyára többen jártak úgy, hogy vettek egy, a boltban még kényelmesnek tűnő cipőt, amely olyan volt, mintha a lábukra öntötték volna, aztán később, a használat során a cipő nyomott, feltörte a lábat. Ennek az oka, hogy hiányzik az akcióhossz, vagyis az a szűk egy centiméter a cipő orrából.
Az ortopéd cipő egyik fő feladata, hogy a láb fájdalmas mozgásait meggátolja, rögzítse. Ez is azt jelenti, hogy a cipőbe bizonyos megerősítéseket kell elhelyezni. Legtöbbször a cipő kérgét vezetik fel a szárba vagy előre, a cipő oldala felé. A kéreg ilyenkor speciális rostbőrből, illetve az utóbbi időben az erre a célra kifejlesztett hőre lágyuló műanyagból készül. A kéreg ilyenkor megfelelően rögzíti, mintegy satuba fogja a bokaízületet, mozdulatlanságot biztosít járás közben is. Ugyanis, ha a fájdalmas ízületi mozgást kikapcsoljuk, azzal jelentősen csökkenthetjük a betegek panaszát.
Természetesen teljesen merev bokával nehéz járni, hiszen a lépés átgördülésekor a bokának is mozognia kell. Az átgördülés segítésére találták ki a gördülőtalpat. A gördülőtalp kissé vastagabb a megszokott talpvastagságnál, a cipő orra felé felhajlik, úgy néz ki, mint egy holland fapapucs, vagy egy sportcipő. Így lépéskor a cipő orra nem akad el és a boka mozgását sem kell igénybe venni. Természetesen nagyon fontos az is, hogy miből készül a cipő talpa. A legjobb erre a célra a csúszásgátolt gumi.
A cikk végén vegyük számba a címben feltett kérdésre adandó válaszokat. Tehát, egy ortopéd cipő attól jó, hogy lábraillő, megfelelő megerősítéseket tartalmaz, vagyis kissé kemény és a talpa - szükség esetén -, úgy néz ki, mint egy sportcipő. No és természetesen van benne lúdtalpbetét. IX.évf./9.szám
