Főbűnös a nátha
Az orrdugulásnak számos oka lehet. A levegő útját állhatja polip vagy egyéb veleszületett, netán daganat nyomán létrejött akadály, szerzett sérülés vagy arcüreg-, illetve orrmelléküreg-gyulladás. Leggyakoribb oka azonban kétségtelenül a rhinitis, az orrnyálkahártya gyulladása nyomán kialakult duzzanat, ami legtöbbször a különböző rhinovírusok okozta nátha vagy allergiás nátha tünete. Magyarországon évente a népesség 30-40 százaléka betegszik meg valamilyen náthában, és minden hatodik-hetedik ember ismeri az allergiás vagy szénanáthát (rhinitis allergica). A náthások leggyakoribb panasza az orrdugulás, ami az orrmelléküreg-gyulladásoknak is vezető tünete.
Csorgás és duzzanat
Az orr kifújása sokszor azért nem elegendő, mert nem egyszerűen a bőségesen termelődő orrváladék, hanem főként az orrnyálkahártya duzzanata felelős az orrdugulásért. Az orrnyálkahártya állandóan nedves, csillós hengerhámjának feladata, hogy kivonja a beszippantott levegőből a száraz részecskéket, apró csillószőrei pedig folyamatos, ritmusos mozgásukkal a külvilág felé tessékelik az élő és élettelen betolakodókat, kórokozókat. Az ezek eltávolítására tett kísérlet része az időnkénti reflexes tüsszentés és az orrnyálkahártya bőséges váladéktermelése.
Ha az orrból vízszerű (szerózus) váladék kezd csöpögni, annak a jele, hogy a tisztogatás nem sikerült teljesen, megtelepedtek a náthát okozó részecskék; az allergén anyagok - virágpor, poratkaürülék, vegyi anyagok - vagy épp a cseppfertőzéssel odakerült a rhinovírusok, nyomukban pedig különféle baktériumok. A kórokozók megtelepedésének akkor van a legnagyobb esélye, ha az orrnyálkahártya ellenálló képessége legyengül, például a nyálkahártya kihűlése folytán.
A fokozott váladékozás úgy válik lehetővé, hogy az orrnyálkahártya, ami sűrű hajszálérhálózatának köszönhetően kifejezetten bőséges vérellátással rendelkezik, vérrel telítődik. A középső és alsó orrkagylón, illetve az orrsövény velük szemben levő területén az orrnyálkahártyában egyes apró artériák és vénák között úgynevezett arterivenózus shuntök vannak. Ezek egyes artériák és vénák közötti, a keringést rövidre záró szakaszok, ahol az erek nem oszlanak el kapillárisokká.
A helyi, idegrendszeri szabályozás alatt lévő vérnyomásviszonyok miatt a kanyargós kis vénák itt könnyen megtelhetnek vérrel, és megduzzadnak. Ez orrnyálkahártya-gyulladására, rhinitisre utal. Az említett szabályozható működésű érszakaszok megfelelő jelre gyorsan ki tudnak ürülni, és az orrnyálkahártya e területei pillanatok alatt lelohadnak.
Ne tűrjük az orrdugulást!
A nátha lényegében magától elmúlik, de tüneteinek enyhítésére minden tőlünk telhetőt meg kell tenni. Próbáljuk meg kidugítani az orrot: igyekezzünk eltávolítani az orrváladékot, próbáljuk meg csökkenteni az orrnyálkahártya duzzanatát. Az orrdugulást nem csak a jobb közérzet érdekében kell kezelésbe venni!
A gyógyulás és különböző fertőzések megelőzése érdekében is. Ha az orrjáratok átjárhatók, akkor a belégzett levegő szűrve, felmelegítve keresztül a garaton át a tüdőbe. Ez a legjobb védelem a légúti megbetegedéseket okozó kórokozók ellen. Ha az orr el van dugulva, a szájon keresztüli légvétel néhány óra alatt az orrnyálkahártya és a légutak kiszáradását, köhögést, fejfájást, valamint további bajokat is okozhat. Ha éjszaka sem hagy nyugtot a betegnek, nehezen tud elaludni, nem tudja magát kipihenni. Az orrdugulás lezárhatja továbbá az orrmelléküregeket, a garat és középfül közötti Eustach-kürtöt, ami középfülgyulladáshoz is vezethet.
