A tüsszentés az a folyamat, amikor az előtte beszívott, nagy mennyiségű levegőt az orrunkon és a szánkon keresztül hirtelen, szinte robbanásszerűen juttatjuk a külvilágba.
Ez egy olyan reflexfolyamat eredménye, ami akaratunktól függetlenül játszódik le. Tüsszentés jön létre, ha az orrnyálkahártyában lévő idegvégződéseket irritálja valami. Furcsa módon erős fényinger is kiválthat ilyen reakciót, a látóideg ingerlésén keresztül. Tüsszentés következhet be akkor is, ha az orrüreget bélelő nyálkahártya megduzzad, például egy megfázás következtében. Okozhatja még az orrüregbe került idegentest, szennyező por, erőteljes illat - például a borsé -, vagy allergiás megbetegedés. A tüsszentés alkalmával szervezetünk tulajdonképpen kísérletet tesz arra, hogy a kipréselt levegő segítségével megszabaduljon a nyálkahártya izgalmát okozó anyagoktól.
Séta a ragyogó napsütésben, erős felvillanás a sötétből, de akár az orvosi vizsgálat közben használt lámpa sugara is előidézheti a fény hatására kialakuló tüsszentést. Ezt a jelenséget 1875-ben írták le először a tudományos irodalomban. A birminghami Alabama Egyetem kutatói által végzett felmérés szerint ez a reakció az emberek körülbelül egyharmad részénél kiváltható: ezek nagyobbik része nő, döntő többségük kaukázusi típusú. Ők, a körülbelül egy percig tartó periódus alatt általában 3-4 alkalommal tüsszentenek. A kutatók ezeknél az egyéneknél gyakrabban észleltek orrsövényferdülést. A leghosszabb tüsszögési rohamot eddig Angliában írták le. Pershore-ban Donna Griffith 1981. január 13-án kezdett el tüsszögni, és 977 napig abba sem hagyta azt.
Most, hogy már tudjuk, mi a tüsszentés, a kérdés az, meg lehet-e azt akadályozni, és hogyan? Ez különösen fontos lehet például egy színházi előadás alkalmával, ha fülsértő lármánkkal nem akarjuk magunkra vonni a közönség figyelmét. Majdnem minden alkalommal megelőzhető a tüsszentés. Ujjunkat a felső ajkunk és az orrunk közt a középvonalban húzódó kicsiny árok területére nyomva állíthatjuk meg a feltörő légáramlatot. Angolszász nyelvterületen az emberek tüsszentés után azt mondják egymásnak: "God bless you!", vagyis "Áldja meg az Isten!" Ennek magyarázata a következő: a középkorban az emberek azt hitték, hogy tüsszentéskor a lélek egy rövid időre eltávozik a testből. Ha az Ördög éppen arrafelé bóklászott, elkaphatta az illető éppen szabadon kószáló lelkét. De abban a pillanatban, ahogy valaki szájából felhangzott a fenti mondat, a lélek azon nyomban biztonságban visszatérhetett a testbe.
Ennél valóságosabb veszélyt hordoz a tüsszentés közben a levegőbe áramló ezernyi nyálcsepp, melyeken milliónyi kórokozó utazik. Ily módon terjed például az influenza kórokozója, ezt nevezik cseppfertőzésnek. Ugyan a kórokozók kiürülése a légutakból kívánatos, azt sem a textil-, sem a papírzsebkendő nem gátolja. Ezért - főként mások társaságában - ildomos ezek használata. És ha zavar bennünket, hogy a környezetünkben valaki rendre áthágja ezt az íratlan szabályt, nos arra is van már megoldás! Egy, az Interneten található honlapról bárki nevében elküldenek egy finoman megfogalmazott figyelmeztető levelet és egy aprócska emlékeztető ajándékot. Mindezt persze jó pár dollárért.
