A belélegzett levegő az orr-garat üregben felmelegszik, párásodik és megtisztul. Ez a folyamat a hörgőkben is folytatódik.
A hörgők belső falát egy nyáktermelő vékony nyálkahártyaréteg béleli. Itt ülepednek le azok a por- és virágporszemcsék, baktériumok, amelyeket a csillószőrök a légcső és a garat irányába szállítanak. A hörgők nyálkahártyája érzékenyen reagál az olyan visszatérő ingerekre, mint pl. a dohányfüst, a légszennyeződés és a fertőzések. E visszatérő ingerek a csillószőröket is károsíthatják, aminek következtében azok egyre nehezebben szállítják felfelé a port és a nyákot, a váladék pang, és a szervezet megpróbálja köhögéssel eltávolítani. A gyulladt nyálkahártya fokozottan hajlamos a befertőződésre.
Tüdőasztma
Az asztma az alsó légutak betegsége, kilégzéskor váratlanul jelentkező nehézlégzéses rohamok jellemzik. E rohamok főleg éjjel következnek be a hörgők hirtelen kialakuló szűkülete miatt, amelynek létrejöttében a hörgőgörcs, a hörgőnyálkahártyában fellépő vizenyő (ödéma) és a fokozódó nyákelválasztás játszik szerepet.
Az asztma gyakori betegség. Minden életkorban megjelenhet, az esetek egytizede azonban tízéves kor előtt kezdődik. A családi halmozódást mutató forma mellett a betegség kiváltásában számos tényező játszhat szerepet, amelyek nemcsak egyénenként, hanem egyazon személy esetében is különbözőek lehetnek. A leggyakoribb asztmát kiváltó tényezők a különböző fertőzések, allergiát okozó anyagok belélegzése, nem specifikus izgató anyagokkal (dohány, szennyezés) való találkozás. Az asztma kialakulásában alapvető tényező a csecsemők különféle okok miatti asztmás jellegű hajszálhörgő-gyulladása (bronchiolitisz). E megbetegedés nem vezet mindig valódi asztma kialakulásához, hároméves kor körül dől el, hogy a gyermek kinövi-e a betegséget vagy igazi asztma alakul-e ki belőle.
A régóta ismert allergiát okozó anyagok, a virágporok, gombák (penészatkák), por, macskaszőr, madártoll stb. mellett újabb allergének tűntek fel: a rovarokból származók, valamint a sokszor nehezen kimutatható ételallergének és a kémiai szennyeződések (a közlekedési eszközök okozta légszennyezés, dohányzás stb.).
Fizikai terhelésre jelentkező asztma
Vannak olyan emberek, akiknél a szokatlan fizikai megterhelés asztmás rohamot válthat ki. A fokozott testmozgás által kiváltott asztma gyakori az egyébként is asztmás személyeknél, de van, akiknél a roham csak és kizárólag a testmozgás hatására következik be. Az 5-10 perces erőteljes mozgást mellkasi szorító érzés, nehézlégzés követi. Ezek a tünetek jellegzetesen a mozgás abbahagyása után lépnek fel. Száraz és hideg levegőben fokozódik a roham kialakulásának veszélye. A kezelés célja az, hogy lehetővé tegye a testmozgást a tünetek kialakulása nélkül, ami általában azzal érhető el, ha a beteg a terhelést megelőzően kb. 15 perccel béta-adrenerg gyógyszert lélegez be.
Görcsös köhögés
Asztmaszerű betegségnek számít az úgynevezett görcsös köhögés is. A köhögések jelentkezésének ideje segít a diagnózis felállításában: általában éjszaka lép fel, kimutatható allergének okozzák, hallgatózással a tüdő felett sípolás észlelhető és a kilégzési kapacitás (az egy másodpercre jutó kilélegzett levegő mennyisége) csökkenése mutatható ki a speciális laboratóriumban elvégzett légzésfunkciós vizsgálat során. A betegség kórjóslata különböző, egyes életkorokban magától is megszűnhet: a bronchiolitiszek például hároméves kor körül, míg asztma esetében a serdülőkor lehet az az időszak, amikor a betegséget "kinövik".
Idült hörghurut
Az idült hörghurut többnyire visszafordíthatatlan folyamat, és légzési elégtelenséget, tüdőtágulatot, a hörgők károsodását, esetleg pusztulását eredményezi. Az idült hörghurut másik gyakori következménye a hörgőtágulat. A betegség kialakulásában nem játszanak szerepet meghatározott baktériumok, minden ismert faj megbetegítheti az ingerelt hörgőnyálkahártyát. A kialakulásban jelentős szerepet játszik a dohányzás, a virágpor-érzékenység, a levegőszennyeződés, a hideg, a pára, a közlekedési eszközök kibocsátotta gázok és egyéb allergiát okozó tényezők.
A betegség lefolyásában három, egymás után megjelenő klinikai szakaszt különítünk el: az egyszerű idült hörghurut során a hörgők nyálkahártyájának váladékképzése fokozódik, és nyákos köpetürítés jelenik meg, a második szakaszban a hörgőváladék nyákos-gennyes lesz, az idült légúti szűkület szakában pedig már a légzési nehézség is megjelenik. Jellemzőek a téli hónapokban bekövetkező visszaesések.
A betegség kialakulása megelőzhető. A megelőzés fontos része a dohányzás abbahagyása, szükség esetén munkahelyváltoztatás, a meglévő allergia kezelése és az influenza elleni védőoltás (szeptember-október hónapban).
A krónikus hörghurut kezelését a heveny szakban alkalmazott megfelelő antibiotikus terápia jelenti. A köpet elfolyósítását inhalációs kezeléssel lehet elősegíteni, és meg kell tanítani a betegnek, hogy miképpen ürítheti ki a hörgőváladékot köhögést provokálva.
A hörgők tágulata
A hörgők tágulata (bronchiektézia) olyan idült megbetegedés, ami jellemzően a kis és közepes méretű hörgőket érinti: egyes hörgőszakaszok kifejezett kiszélesedése, ami a hörgőfal károsodása következtében alakul ki. A hörgőtágulat ritkább esetben veleszületett elváltozás, azonban többnyire idült hörgőgyulladás vagy egyéb idült tüdőbetegség (pl. tuberkulózis hegesedő formái), idült vagy ismételten visszatérő fertőzés következménye. Az elváltozás sokáig tünetmentes lehet, és amikor az első tünetek megjelennek, már súlyos, kiterjedt betegségről van szó. Jellemző a láz kiugró megemelkedése reggelente, súlyos esetekben a jobb szívfél elégtelenségére utaló ún. dobverőujj és az óraüvegköröm.
A köpetürítés jelentős - különösen reggel, mert a beteg ilyenkor az éjszaka felszaporodott váladéktól szabadul meg -, elérheti a napi 400 ml-t. A köhögési roham legtöbbször csak estefelé és korán reggel jelentkezik. Vér felköhögése is gyakori - sokszor a legelső - tünet. A hörgő kontrasztanyagos röntgenvizsgálata (bronchográfia) különböző mértékben tágult hörgőket mutat.
Az orvosi kezelés során a fertőzések és az esetleges gennyes beolvadás megakadályozására antibiotikus terápiát írnak elő. A váladék folyamatos kiürülésének biztosítására speciális gyógytornát és tüneti terápiát - például nyákoldást - alkalmaznak. A speciális gyógytorna erre a célra kifejlesztett, meghatározott gyakorlatok rendszeres végzésével segíti elő a hörgőváladék kiürítését. Kivételes esetben sebészi beavatkozásra is sor kerülhet, vagy az érintett tüdőszegment vagy -lebeny eltávolítása is szóba jöhet. 32.sz.
