Ha szóba kerülnek a műlencsék, sokan elsőre — a leginkább filmekben látott, kissé ijesztő — üvegszemekre asszociálnak, de fontos tisztázni, hogy a műlencsék nem egyenlőek a szemgolyóprotézisekkel. A műlencsék kizárólag a szemlencsét pótolják, rendkívül precíz és kíméletes technológiával a páciens saját szemébe ültetik be őket. Ezt jól mutatja az angolból eredő szakmai elnevezésük is: IntraOcular Lens (rövidítve IOL), vagyis intraokuláris lencsék. Akárcsak a szemüveglencsékből, intraokuláris lencsékből is több típus létezik, amelyek anyagukban, törőerejükben és kialakításukban is különbözhetnek.
Milyen anyagból készülnek a műlencsék?
Annak érdekében, hogy minél jobban ellássák funkciójukat, és minél komfortosabb legyen viselésük, a korszerű műlencséket magas víztartalmú, rugalmas, lágy és szövetbarát akril polimerből készítik. Ezen alapanyagból léteznek hidrofób (víztaszító) és hidrofil (nedvesíthető) felülettel rendelkező műlencsék. Utóbbiak hátránya, hogy a felszínükre idővel a csarnokvízből kirakódhatnak látásélességet rontó anyagok, illetve a tapasztalatok szerint a másodlagos szürke hályog is nagyobb arányban fordul elő hidrofil IOL esetén. Érdemes tehát hidrofób műlencsét választani.
A biokompatibilitáson túl az innovatív technológiával készülő műlencsék hatékony ultraibolya- és kékfényszűrővel is rendelkeznek, vagyis képesek megvédeni a szemet az UV-sugarak és a képernyők által kibocsátott kékfény káros hatásai ellen.
Egyfókuszú vagy többfókuszú?
Bár a legtöbb esetben a szürke hályog kezelésének céljából ültetnek be műlencsét, az optimális IOL megválasztásával a szem fénytörési hibái, vagyis a közel- és távollátás, valamint az asztigmia is orvosolhatóak. Emiatt fontos a lencsék törőereje, vagyis hogy egyfókuszú vagy többfókuszú változat mellett döntünk-e.
Sokáig csak monofokális (egyfókuszú) műlencsék léteztek, amelyek lényege, hogy a szembe érkező fényt a retinán egy fókuszpontba gyűjtik össze. Mivel egyszerre nem fókuszálható a közeli és távoli tárgyakról visszaverődő fény, ezek a típusú lencsék csak egy távolságra biztosítják az éles látást. Azt, hogy közelre vagy távolra fókuszálják a lencsét, egyéni mérlegelés kérdése. A legtöbben távolra szeretnének jól látni, hogy könnyedén tudjanak vezetni, tévét nézni, a közellátáshoz azonban ilyenkor szemüveget kell viselniük.
A bifokális lencsék két fókuszponttal rendelkeznek, vagyis két távolságra is képesek éles látást biztosítani. A bifokális lencsét választók általában közelre és távolra látnak jól egyéb segédeszköz nélkül, de a köztes távolságra (például számítógépezéshez, sminkeléshez) továbbra is szükségük van szemüvegre. Ha minél inkább függetlenedni szeretnénk a szemüvegtől, jobb esetben teljesen el szeretnénk felejteni, akkor a trifokális műlencsét érdemes fontolóra vennünk. Ezek ugyanis olyan multifokális intraokuláris lencsék, amelyek mindhárom tartományban, vagyis közelre (kb. 40 cm), középre (kb. 60-80 cm) és távolra (kb. 100 cm) is éles képet adnak. Trifokális műlencsével tehát akár szemüveg nélkül is közlekedhetünk, kertészkedhetünk, olvashatunk, tévézhetünk, főzhetünk, bevásárolhatunk, összességében látásjavító segédeszköz nélkül élhetjük a mindennapjainkat.
A multifokális lencséknél ugyanakkor nagyobb eséllyel jelentkeznek olyan mellékhatások, mint a fényforrások körül éjjelente érzékelhető ragyogás vagy fénygyűrű. Ezeket általában hamar megszokják a páciensek, de például ha munkánk miatt sokat vezetünk éjszaka, alaposan meg kell fontolni, valóban ez jelenti-e a legjobb választást, a szembejövő járművek fényszórója ugyanis becsillanó, káprázó lehet. Ha fontos számunkra, hogy éjjel, illetve rossz fényviszonyoknál is a lehető legtökéletesebben lássunk, ugyanakkor a lehető legkevesebbszer kelljen szemüveget viselünk, akkor a monofokális lencsék továbbfejlesztett változata, az úgynevezett EDoF (Extended Depth of Focus), magyarul megnövelt fókuszmélységű lencsék jelenthetik a megoldást. Ezek a fókusztartomány kiterjesztésével kitűnő távoli, kiváló középtávolsági és jó funkcionális közeli látást adnak, ráadásul a multifokális lencséknél tapasztalt éjjeli vizuális mellékhatások nélkül. Mindez a hétköznapokban azt jelenti, hogy a legtöbb tevékenységet gond nélkül végezhetjük látásjavító segédeszköz nélkül, bár apróbetűs szöveg olvasása esetén olvasószemüvegre lehet szükségünk.
Aszférikus és tórikus funkciók
A műlencsék kínálatát böngészve gyakran belefuthatunk a fenti két kifejezésbe, így nem árt tisztában lennünk a jelentésükkel. Tórikus lencsére akkor van szükségünk, ha asztigmiával küzdünk, vagyis cilinderes szemüveget, kontaktlencsét használunk. Ezt a fénytörési hibát általában a szaruhártya szabálytalan formája okozza, mely következtében a fény nem fókuszálható pontosan a retinán, és emiatt a különböző távolságokban található tárgyak ferdén vagy torzítva jelennek meg. Hogy ezt a hibát kiküszöböljék, a tórikus műlencséknek két görbületük van (a vízszintes és a függőleges tengelyen), ezáltal képesek a beérkező fénysugarakat a retinára fókuszálni. A legtöbb monofokális, multifokális és EDoF lencse kérhető tórikus verzióban.
A szférikus jelző a műlencse formájára vonatkozik. A természetes szemlencse elől enyhén aszférikus, vagyis nem egyenletes kerek formájú, ami képessé teszi arra, hogy a retina egy pontjára fókuszálja a szembe érkező fénysugarakat. Ennek ellentéte a szférikus alak, amikor mindkét oldalon egyenletes le van kerekítve a lencse. Az egyszerűbb monofokális műlencsék szférikusak, ám modern társaik már mind aszférikus formával készülnek. Mivel ennek köszönhetően még jobban hasonlítanak az emberi szemlencsére, természetesebb látásélményt, jobb kontraszthatást és képminőséget biztosítanak.
Mint tehát látható ma már sokféle opció áll rendelkezésünkre, akár szürke hályog, akár időskorú látásromlás, esetleg magas dioptria miatt van szükségünk műlencsére. A megfelelő lencse kiválasztása, majd egyénre szabott megtervezése komplex feladat, amelyhez a szakember először alaposan megvizsgálja szemünket, kikérdez esetleges egyéb betegségeinkről (például a cukorbetegség fontos tényező sok esetben). Mindezek mellett vizuális igényeinket, életvitelünket, munkakörülményeinket is figyelembe veszi, hogy a műtét után a lehető legjobb látásélményben lehessen részünk.
